Első világháborús hősi halottak felújított síremlékeinek átadási ünnepsége Szentgálon.
 
Szatmári Károly és Zsebők Gábor síremlékeinek újraszentelése előtt 2018. május 12-én 15 órakor átadási ünnepségre került sor Szentgálon az első világháborús emlékműnél.
Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd Somlai Veronika, előszavában beszélt arról, hogy az I. világháború centenáriumi emlékévek keretében a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz benyújtott sikeres pályázat eredményeként két sír is megújulhatott.

Ezt követően Szentgál község polgármestere Istvánfalvi Sándor mondott beszédet a megemlékező egybegyűltek előtt.
 
20180512_veszpremm_01.jpg
 
A szentgáli születésű Hegyi Sándor Ferenc nyugállományú őrnagy, a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének tagja, emlékező beszéd keretében ismertette első világháborús kutatásának eredményeit.
 
A Nagy Háborúról szólva kiemelte annak hatalmas méreteit, mely teljesen átalakította az emberek háborúról alkotott képét. A Magyar Királyság területéről bevonultatott közel 3.800.000 embert közül, mintegy 611 ezer hősi halált halt, 743 ezer megsebesült és megközelítőleg 734 ezer hadifogságba esett.
 
Szólt arról, milyen nehézségekkel kell szembenéznie az első világháborúban részt vett katonák hozzátartozóinak, ha a hősi halált halt, hadifogságba esett vagy megsebesült déd- vagy üknagyapáik sorsával kapcsolatban szeretnének többet megtudni. Az adatok utáni kutatást számos tényező hátráltatja: az I. világháborúban szolgált magyarországi születésű, legénységi állományú katonák katonai anyakönyvi lapjait megsemmisítették, illetve, az elsővilágháborús katonai egységek halotti anyakönyvei, a temetőkataszterek és egyéb iratok egy része a II. világháború alatti bombatámadásokban megsemmisült, a maradék egy része pedig az 50-es évek iratmegsemmisítésének esett áldozatául. Minél alacsonyabb rendfokozata volt egy katonának annál kevésbé volt valószínű, hogy hősi halála körülményeiről megbízható adatok maradnak fenn.
 
Erre példa a szentgáli katonák egyik legnagyobb felvevőjeként számon tartott egység, a M. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred, amelynek embervesztesége a háború alatt a történészek szerint meghaladta a 7000 főt. Ennek az ezrednek a fennmaradt halotti anyakönyve a 2600-as folyószámnál befejeződött. Tehát a kettő közti különbség, mintegy 4400 fő halálesete ebben az anyakönyvben biztosan nem került feljegyzésre.
 
A fellelhető források szerint eddig 151 szentgáli születésű I. világháborús halott neve vált ismertté. Mintegy 110 fő halálával kapcsolatban található valamilyen levéltári adat. Közülük 33 hős sorsáról nem érkezett hivatalos jelentés, ezért hozzátartozóik kezdeményezésére ők bírósági úton lettek holttá nyilvánítva.
 
A dokumentáltan hadifogságba esett szentgáli katonák száma 51, akik közül valószínűsíthetően ennél sokkal többen, de a dokumentumok alapján négyen biztosan hadifogolytáborban haltak hősi halált. A maradék 47 főből 7-en tértek vissza. Tehát 40 főről nem tudni, hogy a későbbi évek során esetleg hazatérhettek-e, vagy a hadifogságban haltak meg.
 
A szentgáli hadifoglyok többsége, mintegy 36 fő, Oroszország hadifogolytáboraiban sínylődött. A hősi halottak közül 37-en haltak meg vagy tűntek el az orosz harctéren. 24 fő halt meg vagy tűnt el Galíciában. Mindössze 29 szentgáli hősi halott esetében ismert a település, ahol, vagy amelynek közelében eltemették, közülük 24 főről ismert, hogy mely temetőben nyugszik és csak 8 főnél került feljegyzésre a sír száma is. Szentgálon, a szülőföldben, mindössze három hős lelte meg végső nyughelyét: Ács Imre, Szatmári Károly és Zsebők Gábor.
Beszédében szólt a hadbavonultak családjaira nehezedő terhekről is. Saját családja is érintett, hiszen anyai dédapját, Takács Józsefet, aki népfelkelő gyalogosként szolgált a Cs. és kir. 19. gyalogezred I/XII. menetszázadában, a hősi halál 1915. aug. 31-én érte Galíciában, Zulice mellett. Négy fiúgyermek maradt utána félárván, akik közül a legidősebb kilenc, a legkisebb 2 éves volt. Hitvesének 1918-ban spanyolnátha miatt bekövetkezett halála után az apai nagymama nevelte fel a négy fiút.
 
Záró gondolatként hangsúlyozta a hősi halottainkkal kapcsolatos adatok felkutatásának és a róluk való beszélgetésnek a fontosságát. A hallgatóságot arra bíztatta, ha van, vegyék elő a családban őrzött korabeli fényképeket, elevenítsék fel a hozzátartozókról tudott történeket és osszák meg a gyermekeikkel, unokáikkal, hogy nekik is legyen mit továbbadniuk.
 
20180512_veszpremm_02.jpg
 
Ezt követően Szabó György alezredes, református tábori lelkész mondott kegyeleti imát, majd koszorúzással folytatódott a megemlékezés, amelyet Simon Gyula Mátyás alezredes parancsnoksága alatt érkezett önkéntes területvédelmi tartalékosok biztosítottak díszőrséggel. Sz. Csordás Éva előadásában hallhattunk két verset, majd a Szentgáli Banda katonadalokból összeállított műsora következett.
 
A két temetőben történő koszorúzásra elhangzott felhívás után a Szózat közös eléneklésével ért véget a program a Szoborkertnél.
 
20180512_veszpremm_03.jpg
 
Hegyi Sándor nyá. őrnagy a megemlékezés után egy vetítéssel egybekötött közönségtalálkozón beszélt az érdeklődő Szentgáliaknak a közel négy éve tartó első világháborús kutatásai további eredményeiről, a kutatás során tapasztalt érdekességekről és nehézségekről. Elmondta azt is, hogy egy kiadványt készít elő, amelyben közreadja kutatási eredményeit. A kiadványban feldolgozza Szentgál nagyközség töredékesen fennmaradt első világháborúval kapcsolatos iratait és az 1927-ben állított I. világháborús hősi emlékmű történetét is. A kiadvány mellékletében egy három részre tagolt adatbázis lesz, amelyben a szentgáli születésű vagy illetőségű hősi halált halt, megsebesült és hadifogságba esett katonák adatai szerepelnek. A kiadvány várhatóan az I. világháború hivatalos befejezésének centenáriuma, 2018. november 11-e körül fog megjelenni „Szentgál és a Nagy Háború” címmel.
 
MATASZ VME