Befejezetlen múlt - honvedelem.hu

Dátum: 2018. júl. 25. sze, 09:04 - Egyéb hírek - Írta: matasz.com
Nyomtatóbarát változat

Hadisírgondozás Magyarországon

Huszonöt éves a magyarországi hadisírgondozás újkori története, hiszen éppen negyedszázada, 1993-ban kezdte meg működését az ezzel a feladattal a rendszerváltozás után hivatalos keretek között először foglalkozó szervezet, a Honvéd Hagyományőrző Iroda.

01.jpg

A hadisírgondozás magyarországi újraindításának története összeforrott Erdős László ezredes nevével, aki a rendszerváltozás környékén – mint a Tolna Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka – kezdte el kutatni Tolna megye katonasírjait, emlékhelyeit. Az 1993-ban megalakult Honvéd Hagyományőrző Irodának is ő lett az első vezetője. A későbbiekben sokáig keresték a hadisírgondozás helyét és szerepét az államigazgatás struktúrájában, az ezzel foglalkozó szervezet számos névváltozáson és átalakuláson ment keresztül. Napjainkban a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) keretein belül működik, Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság (KEHI) néven, Horváth Lajos irányításával. Jelenlegi formájában a KEHI 2016 novemberétől tevékenykedik, 2017 tavaszán költözött át a Honvédelmi Minisztériumból a HM HIM-be. Állományát tizenhat munkatárs alkotja.

Az igazgatóság két osztályból áll, az egyik a hazai, a másik pedig a határon túli hadisírokat kezeli. A külföldi helyszínek közül az egykori első világháborús olasz front, illetve a keleti hadszíntér – ahol magyar szempontból mindkét világégés során súlyos harcok dúltak – bír kiemelt jelentőséggel.

02.jpg

Horváth Lajos

– Az említett területeken rengeteg magyar katonasír, emlékmű található, Ukrajnában és Oroszországban például egyaránt nagyságrendileg négyszáz, s ebben nincsenek benne az első világháborús hadifogoly-temetők. Galíciában, a mai Lengyelország területén szintén 400 fölött van az első világháborús osztrák–magyar katonai temetők száma; ezek felújítása folyamatosan zajlik, nem egy esetben közösen a lengyelekkel. Az olaszországi első világháborús sírkertek, emlékművek állapota általában rendezettnek mondható. Ott az 1918-as dél-tiroli hadműveletetek fontos helyszínéül szolgáló Monte Grappa magaslaton szeretnénk az olasz és az osztrák zászló mellé egy magyart is elhelyeztetni; ennek engedélyeztetése folyamatban van – sorolja Horváth Lajos, akitől megtudjuk azt is, hogy Szerbiával ez ideig még nincs hadisírgondozási egyezmény, de az ottani katonasírokat is igyekeznek karbantartani, karöltve a helyi magyar közösségekkel, szervezetekkel.


A külföldi mellett a hazai hadisírok állapotának felmérése, gondozása is rengeteg feladatot ró az igazgatóságra. Az első világháború idejéből származó katonai temetők – amelyekbe leginkább a fronton szerzett sérülésükbe hazai kórházakban elhunytakat, illetve a hadifogolytáborokban meghaltakat temették – az önkormányzatok, egyházak számára kiírt pályázati programnak köszönhetően nagyrészt megújultak, akárcsak a sírkerteken belüli emlékművek. A HM HIM keretében külön szervezet, a Centenáriumi Pályázati Igazgatóság (ma már Gazdasági és Pályázati Igazgatóság) jött létre a program koordinálására; munkájukhoz a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság nyújt szakmai támogatást, például a beérkezett pályázatok elbírálása során.

03.jpg

Oroszországban a „Vojennie Memoriali” nevű hadisírgondozó szervezet munkatársai
ápolják a magyar hadifogoly-emlékműveket


– A második világháborús sírok esetében már korántsem ennyire jó a helyzet, már csak abból adódóan is, mivel azokból jóval több található országszerte, mint első világháborúsból, köszönhetően annak, hogy hazánk a harcok végső fázisában, 1944–45-ben hadszíntérré vált. A magyar katonák síremlékeinek gondozására, karbantartására sokáig nem volt központi akarat, hivatalosan nem foglalkoztak ezzel a feladattal. Sok halott sírja ebből adódóan az enyészeté lett, örökre elveszett. A nyughelyek fellelését itthon és külföldön egyaránt számos tényező nehezíti, például a hiányos vagy pontatlanul vezetett nyilvántartások, de találkoztunk olyan esettel is, amikor az 1942. nyári, doni harcok során elhunytnak nyilvánított katona (akit bajtársai a véresen megtalált sapkája alapján hittek halottnak) a háború után megjelent otthon a hadifogságból, miközben a felesége már újra megházasodott. Évről évre kerülnek elő ugyanakkor földi maradványok, például építkezések alkalmával. Emellett munkatársaim folyamatosan kutatnak katonasírok után: részben történelmi dokumentumok tanulmányozásával, részben az állampolgároktól, önkormányzatoktól érkező bejelentések alapján végeznek helyszíni szemléket – jegyzi meg az igazgató, majd hozzáteszi: a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcellája, hivatalos nevén a Hősök temetője – melyet 2010-ben nyilvánítottak Központi Katonai Temetővé és Kegyeleti Hellyé – lesz a méltó végső nyughelye az életüket a hazáért áldozó katonáknak.

04.jpg

A magyar hadisírgondozó szakemberek számára a külföldi helyszínek közül
az egykori első világháborús olasz front kiemelt jelentőséggel bír


Mint az előbbiekből kiderült, még a harcok befejezése után több mint hetven évvel is kerülnek elő a második világháborúban elesettek földi maradványai. Szintén ez történt nemrég a Nemzeti Múzeum kertjében végzett munkálatok során, amikor egy vízvezetékárok ásása közben bukkantak rá a viszonylag kis méretű, 1,5×1,5 méteres tömegsírra, benne hat katona földi maradványaival; köröttük német és szovjet gyártmányú lőszerek is hevertek.


– Ilyenkor általában a rendőrség kap értesítést, a maradványokat megvizsgálva az ő helyszínelőik állapítják meg, hogy bűntény áldozatának vagy háborús elesettnek a csontjai bukkantak-e a felszínre. Az utóbbi esetben szinte kivétel nélkül kerülnek elő lőszerek, kézigránátok is, így a honvédség tűzszerész járőreit szintén riasztják. Minket legtöbbször ők értesítenek. Hadisírokkal foglalkozó szakembereink végzik el aztán a sír feltárását, a maradványokat exhuma koporsókba teszik, amelyeket egy temetőben tárolunk egészen a temetés megszervezéséig, illetve az azonosítás befejezéséig – vázolja fel a folyamatot Horváth Lajos.

05.jpg

Az I. Magyar Központi Katonai Temető az oroszországi Boldirevka település közelében


Maga az azonosítás több lépcsőből áll: első körben azt igyekeznek megállapítani, hogy a katona melyik haderőhöz tartozott. Ebben számos apróság adhat támpontot, például az egyenruha foszlányai, gombjai vagy a derékszíj csatja, esetleg a személyes tárgyak. Ugyancsak segíthet az azonosításban, illetve a történtek rekonstruálásában a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár által őrzött korabeli dokumentumok (például hadijelentések, hadszíntéri naplók) áttekintése. A csontok mellett talált fegyverek, lőszerek azonban gyakran tévútra vihetik a szakembereket.


– A budapesti harcok során nem volt ritka, hogy a katonák nem a hadseregükben rendszeresített lőfegyvert használták, hanem ami épp a kezük ügyébe került, vagy amelyik működésében jobban megbíztak. Tehát a katona hovatartozását illetően nem mindig perdöntő az, ha a csontok mellett mondjuk orosz vagy német kézigránát, netalán PPS vagy MP 40-es géppisztoly van – indokol az igazgató.

06.jpg

A személyes tárgyak segíthetik az azonosítást


Következő lépésként megkísérlik név szerint azonosítani a katonát; e folyamatot jelentősen megkönnyíti, ha a maradványokkal együtt megtalálják az elesett személyi azonosítóját, köznapi nevén a dögcéduláját. Sajnos azonban az ilyen, a hadisírgondozó szakemberek számára ideális esetből van kevesebb.


Ha a háborús elesettről beigazolódik, hogy külföldi, s az érintett országgal hazánk korábban kötött hadisírgondozó megállapodást, akkor az abban foglaltak szerint járnak el a magyar szakemberek. Más esetben az adott állam katonai attaséját vagy a nagykövetség hadisírgondozási felelősét értesítik.

07.jpg

A katona hovatartozásának megállapítása szempontjából szintén fontos bizonyítékok
az egyenruha maradványai


– Az érintett féllel megállapodunk a temetés helyét, idejét, illetve a költségek megoszlását illetően. A hazánk területén megtalált külföldi katona földi maradványait általában itt temetik el, az amerikaiak azonban az exhumálás után hazaszállítják halottaikat – hangsúlyozza Horváth Lajos, majd elmondja azt is, hogy a magyar katonákat például a budaörsi német temető területén kialakított magyar parcellában helyezik örök nyugalomra addig, amíg a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcellája megkezdheti rendeltetésszerű működését. Fontos mozzanat, hogy a halott név szerinti azonosítása esetén a lehetőségek szerint megpróbálják felkutatni és értesíteni a hozzátartozókat. Ezzel összefüggésben egy közel 10 éve történt esetet elevenít fel az igazgató, amikor német hadisírgondozók találtak rá egy magyar katona földi maradványaira. A csontok mellett személyes tárgyak hevertek, így egy jegygyűrű is, amelyet Magyarországra küldtek, majd azt a hazai szakemberek egy ünnepség keretében adták át az időközben felkutatott rokonnak.

08.jpg

Exhumálási munkálatok Budán, 2015-ben. A hadisírgondozókat általában a tűzszerész járőr értesíti arról, hogy háborúban elesett katonák maradványaira bukkantak


A HM HIM munkatársai a közel-múltban is részesei lehettek egy hasonló eseménynek. Ennek előzményeként 2017-ben, az oroszországi Kirov városának térségében végrehajtott második világháborús tömegsír régészeti feltárása során tizennégy magyar 1936M és egy 1939M azonossági jegytok látott napvilágot. Múzeumi megtisztításukat követően hét személyt sikerült név szerint azonosítani, közülük egynek a leszármazottját meg is találták, s ünnepélyes keretek között nyújtották át számára a katona veszteségi kartonjának hitelesített másolatát.

09.jpg

Fotó: Rácz Tünde, Szikits Péter és „Vojennije Memoriali”



Forrás: Magyar Honvéd 2018 június (honvedelem.hu)
https://honvedelem.hu/cikk/111388_befejezetlen_mult