A pomázi Hősök terén lévő Jankovich Gyula által készített emlékműnél a Pomázi Önkéntes Tűzoltózenekar térzenéjének dallamait élvezhették azok a helyi lakosok, akik május 30-ra elfogadták a meghívást a MATASZ Pest Megyei Szervezete és Pomáz Város Önkormányzata közös, a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából szervezett megemlékezésére.
Pontban 10.00 órakor megszólalt a református templom harangja, melyet követően a jelenlévők a zenekar kíséretében közösen elénekelték a himnuszt, majd Iski Botond, a Pomázi Német Nemzetiségi Általános Iskola végzős tanulója, Tompa László: Altatódal című versével rótta le kegyeletét a háborúkban elhunyt vagy eltűnt pomáziak emléke előtt.
A szavalatot követően Leidinger István polgármester köszöntötte a település polgárait, az ünnepségen megjelent, a háborúkban elhunyt pomáziak leszármazottait. Emlékező beszédében kiemelte, hogy „minden nemzedéknek, mindannyiunknak meg van a maga feladata. Nekünk is jut bőven – ha nem is háborúból – de küzdelemből, és munkából.”.
„ A hősökre, elődökre, rokonokra még abban az időben is tisztelettel emlékeztek, amikor ez tilos volt. És bár bokrok takarták el az emlékművet, voltak férfiak, akik levették kalapjukat, amikor elmentek előtte.”
Polgármester úr beszédében kitért arra is, hogy „..a hősök nem csak a múlt relikviái. A hőssé válás jelen korunkban is különösen szükséges és kívánatos. …gondoljunk csak azokra, akik a vírusfertőzés elleni harc idején tudásukat, szabad idejüket, nyugalmukat, türelmüket és szolgálatukat adják a lakosság, a magyar társadalom megvédéséért.”
Polgármester úr ezt követően elhelyezte az emlékműnél a város koszorúját. Koszorút helyezett el még a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója Nyári Darinka, a MATASZ Pest Megyei Szervezete, a Közösen a Városunkért Egyesület, a Pilisi Nemzeti Keresztény Egyesület, majd a megjelent lakosok emlékeztek egy-egy szál virággal az elhunytakra.
A koszorúzást követően felemelő pillanatoknak lehettünk tanúi. Polgármester úr a város tisztelete és nagyrabecsülése elismeréseként emléklapot adományozott az elhunyt hősök ma is élő leszármazottainak, nem egyszer egy-egy könnycseppet csalva az emlékezők szemébe.
Az ünnepség második része a Városháza előtti emlékfalnál folytatódott ahol, a megjelent szervezetek és emlékezők a lélekharang kongásától kísérve szintén elhelyezték az emlékezés virágait. Az ünnepség az „il silenzio” hangjaival zárult.
Az ünnepség végeztével a megjelent emlékezők még sokáig beszélgetve, saját történeteiket mesélve idézték fel elhunyt vagy eltűnt őseik emlékét és egyetértve a polgármester úr által is elmondottakkal, vagyis, hogy ezek az emlékművek, ezek a megemlékezések azt sugallják a mai kor emberének, hogy becsülje meg, hogy háborútól mentes korban és helyen élhet.
Szöveg: Bíró Sándor ny. r. ezredes
Képek: Kasza Krisztina