„Köztünk élő történelem”
A MATASZ Pest Megyei Szervezetének jelmondata a Gróf Széchenyi Istvántól vett idézet, vagyis az, hogy „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!” hűen kifejezi közösségünk életfelfogását, céljait, és törekvéseit, ezáltal mindenki számára fontos üzenetet közvetít.
Megyei szervezetünk legaktívabb tagjai, a nyár derekán már több éve hagyományosan összegyűlnek egy bajtársi, baráti találkozóra. Nem volt ez most sem máshogy, bár sajnos a COVID-19 vírusjárvány miatti korlátozó rendszabályok következtében ebben az évben sok programunk elmaradt, vagy éppen át lett ütemezve, ezért most nem a közösen elvégzett munka értékelése adta a találkozónk fő hangsúlyát, hanem a „köztünk élő történelmi múltunk” előtti tisztelgés. Már régóta készülhettünk illetve készültünk erre a találkozóra, melynek elsőszámú apropóját Kerekes Sándor ny. ezredes úr a MATASZ egyik alapítója 75. születésnapja adta. Bár július 18-án a nyaralási időszak kellős közepén jártunk, de azért a társaság jelentős része el tudott jönni a találkozóra. Az egymás után érkező vendégek örömmel üdvözölték egymást, majd ki-ki, azonnal mesélni kezdte az elmúlt hónapok korlátozásai alatt megélt élményeit. Kerekes Sanyi egy hosszú pomázi séta után szintén megérkezett. A kölcsönös üdvözlések után jött az első meglepetés, Kerekes Sanyi barátunknak ugyanis előzetesen nem árultunk el semmit a találkozó igazi céljáról. A MATASZ Pest Megyei Szervezet nevében Sanyinak, egy gravírozott üvegtömböt adtunk át egy oklevél kíséretében emlékül, megköszönve a szervezet érdekében kifejtett közel kettő évtizedes áldozatos és sikerekben igen gazdag munkáját, ezzel köszöntve Őt születésnapján. Ezt követően Benke Tamás ny. alezredes úr a MATASZ Budapest Fővárosi Szervezetének volt elnöke kért szót. Elmondta, hogy a március közepére tervezett, de a vírusjárvány miatt elhalasztott taggyűlésükön szerette volna megköszönni a Pest Megyei Szervezet több éves segítő közreműködését, amit irányukba végeztünk. Erre akkor nem volt módja, a nemrégiben megtartott taggyűlésükön pedig, ahol új elnököt és elnökséget választott a fővárosi szervezet ez sajnos elmaradt, ezért kért lehetőséget, hogy ezen a rendezvényen tudja ezt még megtenni, mint volt fővárosi elnök. Bár gyorsan fogyott a beszélgetés közben a házi tepertős és sajtos pogácsa, de a bográcsban készült nyúlpörkölt illata már betöltötte a környéket, még az utcán elhaladó emberek is érdeklődve keresték a finom illatok forrását. Az ebéd idejére szinte mindenki elcsendesedett, ami azt bizonyította, hogy nem csak az illatok, hanem az ízek is rendben voltak. És ekkor jött az újabb meglepetés, vagyis az ünnepelt részére a torta felszolgálása.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy bár sajnos a különböző elfoglaltságok miatt sokan nem tudtak eljönni, de aki igen, az igazán jól érezte magát. Hosszan hallgathattuk Sanyitól a MATASZ hőskorából származó történeteket, a megalakulás körülményeiről, az első lépésekről, sok remek programról, azokról, akik küzdelmes munkával, nagy odaadással értek el maradandó sikereket, melyeket remélhetően méltó módon tudunk mi is követni.
Már esteledett, de még mindig folyt az anekdotázás a vidám beszélgetés. A búcsúzkodás közben is sokszor elhangzott, hogy jó volt újra találkozni, és reméljük, hogy az őszre tervezett programokat legalább részben meg tudjuk majd tartani, hogy újabb közös élményekkel tudjunk majd gazdagodni.
Szöveg: Bíró Sándor ny. r ezredes
Képek: Kasza Krisztina, Tóth Erik
