– Már 2009-ben az akkori kormány asztalán volt a jelentés a szükséges modernizációról. Ehhez képest még hat évet kellett várni arra, hogy a honvédség elindulhasson a fejlődés útján. Amikor 2010-ben megkaptam a vezérkari főnöki kinevezésemet, azt mondtam, hogy nem adhatjuk fel, nem szüntethetünk meg további katonai szervezeteket, nem zárhatunk be további laktanyákat, nem lehet tovább csökkenteni a létszámot. Abban a nehéz, anyagilag ínséges időben sikerült ezeket a célkitűzéseket megvalósítani, sőt emeltük a létszámot.
Ezt én akkor küldetésnek fogtam fel. Magamat egy révkalauzhoz hasonlítottam, aki átvezeti a szűk szoroson a Magyar Honvédség hajóját. Most pedig tudom, hogy mire van szüksége a honvédségnek. Magam mellett tudhatom a magyar katonákat és a honvédelmi tárcát támogató kormányzati szándékot, anyagi, erkölcsi és politikai értelemben véve egyaránt. A miniszter most bizonyos értelemben könnyebb helyzetben van, mint a volt vezérkari főnök.
– A mai munkaerőhiányos világban lesz elég tettre kész, hazáját szerető, képzett katona?
– Magyarországon folyamatosan nő a foglalkoztatottság, a munkahelyek száma, ami első ránézésre az ország gazdasági helyzetére nézve rendkívül pozitív, de nem feltétlenül kedvező a honvédség szempontjából. A munkaerőpiacon kiélezett verseny folyik a szabad kapacitásokért, és nekünk ebben a helyzetben kell talpon maradnunk. Olyan honvédelmi életpályamodell alapjait sikerült megteremteni és kell fenntartani a jövőben, amellyel meg kell és lehet szólítani a leendő katonákat, pályán lehet őket tartani. Elmondhatom, hogy 2016-tól kezdve, a gazdaság gyors ütemű bővülésével a honvédséget választók száma is lépést tud tartani, emelkedik a jelentkezők száma.
A teljes cikk ide kattintva olvasható: