Emlékezni a hősökre nem elég, az eszmeiségüket is tovább kell vinni, átadva azt az utánunk jövő nemzedéknek
Halottak napján emlékezünk azokra, akik már nem lehetnek többé velünk. A Szegedi Bajtársi Klub vezetősége koszorúzást szervezett 2021. november 01-én a Szegedi Belvárosi Temető I. és II. Világháborús Emlékműveknél, hogy méltóképpen emlékezzenek azokra a katonákra és civilekre, akik az életüket áldozták a háborúban, ahová meghívást kapott a Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád-Csanád Megyei Szervezete is, Dávid István ny. mérnök alezredes megyei elnök képviseletében.
A koszorúzási ünnepségen képviseltette magát Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 5. Hadkiegészítő és Toborzó Központ, a Történelmi Vitézi Rend Csongrád-Csanád Megyei Székkapitánysága, a BEOSZ Dél-alföldi Régió Szegedi Bajtársi Klubja, valamint a Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád-Csanád Megyei Szervezete.
A koszorúzási ünnepség az I. világháborús emlékműnél, a Himnusz hangjaival kezdődött.
Megnyitó beszédében Csepi László ny. őrnagy utalt arra, hogy egy temetőben mindig szomorúsággal állunk meg ott, ahol szeretteink, barátaink, ismerőseink nyugszanak, de a katonai temetőben másfajta érzések fognak el bennünket. Ezen sírokban olyan hős katonák nyugszanak, akik hazájukat szolgálva, szeretteiktől távol estek el a harcmezőn.
Sohasem feledhetjük az első és második világháború magyar katonahőseit, akik katonaként idegen földön harcoltak és többségük még most is, idegen földben, jelöletlen tömegsírban nyugszik, beazonosítatlanul. Azok pedig, akik mégis túlélték a harcokat, azokra könyörtelen hadifogság várt. Sokan nem láthatták soha többé szeretett hazájukat, Magyarországot. Ezért is fontos, hogy mindig megemlékezzünk azokról az elesett magyar katonákról, akik az életüket áldozták hazájukért. Magyarország egykoron olyan nemzet volt, aki mindig tisztelettel gondolt azokra a hősökre, akik életüket áldozták a hazájukért, mindig tiszteletben tartva a magyar földön elesett idegen nemzetiségű katonák emlékét is.
Vitéz Gimesi István Miklós, a Történelmi Vitézi Rend Csongrád-Csanád Megyei Székkapitánya megemlékezésében utalt arra, hogy az elesettek áldozata nem volt hiába, mert nagymértékben hozzájárultak nemzeti létünk fennmaradásához, példát mutattak vitézségből, önfeláldozásból és hazaszeretetből. Hősiességüket nagyra értékeli az utókor, s követendő példaként adja tovább a jövő nemzedéke számára. Az első és második világháborús emlékművek híven őrzik és hirdetik a vitéz magyar katona emlékét, valamint a hazáért mindhalálig jelmondat szerinti hazaszeretetet és áldozatvállalást.
A megemlékezést követően, a rendezvényen résztvevő szervezetek képviselői megkoszorúzták a hősi emlékművet, majd Szijjátó Csaba honvéd zászlós, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségének tagja, elfújta kürtjén a takarodót.
A halottak napi megemlékezés és koszorúzás a második világháborús emlékművénél folytatódott. A második világháború óriási katonai és polgári áldozatokkal járó veszteségeket okozott Magyarországnak.
Itt is koszorúztak a résztvevő szervezetek képviselői, majd a Szegedi Csillagbörtönben elhunyt hadifoglyok kopjafájánál emlékeztek, s tisztelettel hajtottak fejet az elhunytak emléke előtt a résztvevők. A rendezvény, a Szózat közös eléneklésével fejeződött be.
