Akik már elvesztettek egy társat, egy közeli rokont, egy jó barátot, azok biztosan tudják milyen érzés, hiszen ők maguk is megtapasztalták már, hogy mily nehezen dolgozható fel egy ilyen veszteség.
Gyászol a Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád-Csanád Megyei Szervezete. Az egykori megyei elnök, Fróman Gábor nyugalmazott mérnök őrnagy, hirtelen távozott sorainkból, mert elragadta őt 68 évesen, korunk rettegett világjárványa a korona vírus. Érthetetlen és felfoghatatlan a hátramaradott családtagok számára a hirtelen távozás, amely után már csak a gyász marad az özvegye és gyermekei számára. Nincs nagyobb veszteség, mint ily hirtelen és így kelljen elválni valakitől, aki oly fontos volt az életünkben.
Szegeden, 2021. december 10-én 17 órai kezdettel, a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal „Csongrád” termében búcsúztatta a család jelenlétében, a MATASZ megyei szervezete az elhunytat. Sokan egy szál virággal érkeztek, – a végső nyugalomra helyezése előtt – búcsút venni, leróni utolsó kegyeletüket az elhunyt barát, bajtárs, egykori kolléga és ismerős urnájánál.
A család kérése az volt, hogy – szűk körben és Szentesen, a családi sírboltban – kívánja örök nyugalomra helyezni az elhunytat. Ahhoz viszont hozzájárultak, hogy a megyei MATASZ szervezet, a volt bajtársak, barátok, iskolatársak, munkatársak és ismerősök, méltó módon, végső búcsút vehessenek az elhunyttól.
A búcsúbeszédet, Molnár Csaba János független polgári szónok tartotta, aki ismertette az elhunyt életének és földi pályafutásának főbb állomásait, s meghatóan beszélt a véget ért közös álmokról, a veszteséghez kapcsolódó fájdalom érzéséről, a legszomorúbb időszak beköszöntétől.
„Gábor, alapvetően jó szándékú, mindig vidám és egyedi humorral megáldott precíz és empatikus férfi volt, aki rendkívül határozott elvei mentén élte mindennapjait. Akinek az élettől kapott próbatételei közepette is, mindig szeretett családja és barátai voltak gondolatai és cselekedetei középpontjában!”: mondta a szónok. Ezen gondolatok mentén vettek búcsút a hozzátartozók Fróman Gábortól, a nagyszerű férjtől és apától, s a búcsúztatáson megjelent valamennyi volt iskola és katonatárs, egykori bajtárs, barát, kolléga, munkatárs és az őt tisztelő valamennyi ismerős, akik jelenlétükkel és egy szál virággal leróva kegyeletüket, búcsúztak az elhunyttól.
