Fiatalok és idősek, a Fájdalmas péntek tragédiájáról vasárnapi szentmisén emlékeztek meg Olaszfalu katolikus templomában, és ezt követően a világi és egyházi szervezetek képviselői elhelyezték a koszorúikat templom kertjében lévő emlékművön.
A településen évente megemlékeznek az 1945. március 23-i eseményekről, amit az itt élők napjainkban, csak a Fájdalmas péntek néven tartanak számon. A 2. világháború frontvonala egy pénteki napon érte el Olaszfalut és a szovjetek faluban élő 32 fiatal férfit azonnal kivégezték.
Ezzel az érthetetlen, és tragikus eseménnyel írta be magát a 2 világháború magyarországi történelmébe a Veszprém megyei kis település Olaszfalu. 1945. márciusában a németek Magyarországon igyekeztek feltartani az előre törő szovjet csapatokat és több olyan „birodalmi védőállás” került kialakításra, amelyeknek a szovjet erők felmorzsolását szánták addig, míg a németek erők a hátországban felerősödnek. A Dunántúlon felépített egyik védvonal érintette Olaszfalu térségét, elsősorban a Bakony erdősége miatt. Az orosz csapatok 20-a környékén érték el ezt a védvonalat, a faluba 22-én és 23-án értek.
A szovjet katonák házról házra jártak és a német katonák mellett az itt élő férfiakat keresték és azonnal helyben végeztek velük. Az egykori megemlékezések alapján az orosz csapatok 25-én már Zirc – Csesznek – Pannonhalma – Győr irányába el is vonultak, akik maradtak, azok a sebesültjeiket műtötték.
A falura másnap a döbbenet csendje ült! Március 25-én – ekkor a naptár szerint Virágvasárnap volt- szedték össze a halottakat. Az áldozatokat tehén vontatta szekérre rakták, akik már merev állapotban voltak. A közös sírban egymás mellé tették a halott testeket. „A bíró: Dobos Antal bácsi egy-egy kis botocskára írta a neveket, hogy lehessen tudni, ki és hol fekszik. Az ő fia is a többi között volt.!”
A temetést felügyelte egy orosz tiszt, akitől Erdősi András kántortanító, aki orosz fogságban megtanult oroszul megkérdezte (idézet a leírásból): „Miért történt ez? (Az öldöklés szót nem merte kimondani!) Ezek nem voltak németek, nem voltak katonák. Ezek nektek, oroszoknak nem ártottak!”
Kiábrándító volt a válasz: „Háború van! Háborúban sok minden megtörténik. Tévedés is. A válasz rettenetes, de a tisztet is meg lehet érteni: sok ezer kilométer háború-tengeren átgázolva, ő már nem tud meghatódni és könnyezni idegenek halálán… A hozzátartozók évtizedekig némán könnyeztek. Némán, mert még a családban sem mertek beszélni 1945. március 23-áról, a Fájdalmas Péntekről. A sírok beszentelését két héttel később, 1945. április 8-án. Fehérvasárnap végezhette el Hegedűs Armand olaszfalui plébános. Ekkor már kapott rá engedélyt.
A miért napjainkig is megválaszolásra vár! A 32 zömmel fiatal áldozatot követelő eseményről a háborút követően szinte senki nem mert – akart – beszélni. (Idézetek Mozsgai József a falu plébánosa 2001-ben megjelent kiadványából vannak.)
A több mint hetvenhét évvel ezelőtt történtek megismerését segítheti elő az, hogy felelevenítünk egy beszélgetést az eseményekről Veress D. Csaba történésszel. A történész szerint az eseményeket előidézhette(?) az is, hogy a magyar hadvezetés látva az történteket kiadott egy rendeletet. Ebben meghatározták azt, hogy fel kell készülnie a lakosságnak egy ún. „fehér partizánháború” megvívására. Ez azt jelentette, hogy búvóhelyeken összegyűlve el kell engedni az orosz front előretörését és a front hátában meg kell kezdeni a csapatok utánpótlási útvonalainak és második lépcsős csapatainak a pusztítását. Ilyen harc megvívására kedvező terepet biztosított a Bakony és itt meg is alakult a „Bakony Brigád” fedőnevű partizán osztag. Sajnálatos módon ez az intézkedés az orosz hírszerzés kezébe került és nagyon gyorsan tudomást szereztek erről a frontparancsnokok is.
Később a rendszerváltást követően a faluban élők a templomkertben emlékművet állítottak, majd Mozsgai József a Fájdalmas péntek – kiadványában dolgozta fel a faluban történteket. Nem volt egyszerű dolga, mert a kitelepítésekkor sok érintett családot ismeretlen helyre költöztettek, és akik itt maradtak és szemtanúi voltak az eseményeknek, már sokan nem voltak az élők sorában.
A vasárnapi szentmisén Dékány Árpád Sixtus Apát mondott példabeszédet, amelyben elmondta, hogy nem csak az áldozatok lelki üdvéért kell ma imádkoznunk, hanem azokért is akik, ezt a szörnyű tettet elkövették. A háborút – az evangéliumból idézett – egy olyan tékozló fiú esetéhez hasonlította, aki mindent feláldozott a pillanatért és vált ezáltal egy megvetett, szegény földönfutóvá. Az Apát úr szentmise végén megáldotta azokat a koszorúkat, amelyek a háborús emlékműre kerülnek.
Az emlékműnél Ovádi Péter országgyűlési képviselő mondott megemlékező beszédet. Kiemelte, a Fájdalmas péntekként emlegetett napon egy értelmetlen, tragikus és elfogadhatatlan gyilkossági sorozat történt Olaszfaluban. A szovjet katonák ártatlan embereket mészároltak le. A haláluk értelmetlen volt, mert nem a harcokban estek el. Az értelmetlen halál meg borzalmas dolog, ami felkorbácsolja az emberi érzéseket, és ezt a lelkekben kell a ma emberének helyrerakni, többek között azzal, hogy soha nem felejthetjük el ezeknek a fiataloknak az emlékét.
Az ünnepség záró aktusaként a hősi halottak neveinek felolvasását követően egy-egy szál fehér szegfű került az emlékművön elhelyezésre.
A megemlékezés a koszorúzással zárult. A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete nevében Demeter Ferenc nyá. alez alelnök, Kaptur József nyá. alez, valamint Gál Ernő nyá. alez. helyezte el a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség végén Dákány Árpád Sixtus Apát külön megköszönte a tartalékos katonák jelenlétét, mivel fontosnak tartja a közös megemlékezést és tisztelgést a hősi halált halt katonák emlékműve előtt.
Demeter Ferenc nyá. alez. alelnök
MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete