Május hava bővelkedik mindenki számára népszerű ünnepekben, mint például május első vasárnapja, amikor az édesanyákat köszöntjük, vagy az utolsó vasárnapja, ami pedig gyermeknapként él a köztudatban. Ez utóbbi azonban nem csak gyermekeink boldogságára szervezett számtalan élvezetes programról szól, hanem egy sajnos kevésbé ismert emlékünnepről a „Magyar Hősök Emlékünnepéről”, amikor is azokra a katonákra emlékezünk akik életüket áldozták Magyarországért.
Közel száz évnek kellett eltelnie, hogy a hősök emlékezetének ápolásától eljussunk a Magyar Hősök Napjáig. Még a „Nagy Háború”, vagyis az első világháború idején, vitéz báró lilienbergi Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére iktatták törvénybe az 1917. évi VIII. törvénycikkben, hogy örökítsék meg a háborúban a hazáért küzdő hősök emlékét. A törvénycikk 2.§-a kimondta, hogy „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó módon örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.”
A Hősök emlékünnepét aztán 1924-ben a XIV. törvénycikkben iktatták törvénybe, amiben döntöttek annak pontos időpontjáról is. A törvény szerint „..A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedék okulására és hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja….”
A törvényben foglaltaknak megfelelőn így születtek meg azok az emlékművek, amelyek a települések lakosai gondozásának köszönhetően jórészt még ma is állnak szerte az országban.
Pomázon, Jankovich Gyula szobrászművész alkotását, a Hősök szobrát, 1923-ban avatták fel.
Az emlékműre ekkor felvésték azoknak a Pomázaiknak a nevét, akik a nagy háború során hősi halát haltak. A szobor sok éven át érintetlen maradt és őrizte emlékét Pomáz hőseinek.
A II. világháborút követően az ünnepségek, megemlékezések elmaradtak. Katonahőseink emlékét, elhallgatással, sokszor tagadással próbálták elfeledtetni, de ez nem sikerülhetett, és nem is sikerült. 2001-től ez a nap ismét hivatalos ünnep lett, amiről a 2001. évi LXIII. törvény rendelkezik.
Ma sajnos ismét aktualitása van az ünnep fontosságának. Az emberiség úgy látszik nem tanul korábbi hibáiból. A délszláv háború borzalmait még ki sem heverte Európa és máris itt van egy mindannyiunkat fenyegető újabb háború réme. A szomszédos Ukrajnában véres háború dúl, amiben a kárpátaljai magyarság révén mi is érintettek vagyunk. A háború következtében családok esnek szét, anyák gyászolják elesett gyermeküket, feleségek férjüket, gyermekek apjukat, akik katonaként esnek áldozatául az értelmetlen, kegyetlen öldöklésnek, de a civileket sem kímélik a bombák.
Pedig tanulnunk kellene elődeink, őseink hibáiból, a hősi emlékműveink máig ható üzeneteiből, amelyeken ma is ott olvasható azoknak az áldozatoknak a neve, akik a korábbi háborúkban vesztették életüket.
Ezt az emlékezetet kívánja fenntartani a Magyar Tartalékosok Szövetsége Pest Megyei Szervezete és Pomáz városa, a május 29-én 10.00 órakor Pomázon szervezett emlékünnepségekkel, melyre minden emlékezni vágyót tisztelettel várnak a Hősök terén a Hősök szobránál.
Bíró Sándor ny. r. ezredes
Magyar Tartalékosok Szövetsége
Pest Megyei Szervezet elnök