A Tiszapalkonyai Község Önkormányzata 2023. január 16. napján 10,00 órakor a községi temetőben lévő Hősi emlékműnél tartotta megemlékezését a Doni áttörés 80. évfordulója alkalmából, melynek kezdését az MH Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár katonái által adott díszőrség felállítása jelzett. Az Önkormányzat az elmúlt két évben egyedül szervezte meg a megemlékezését, melyhez most csatlakozott a MATASZ B.A.Z. Vármegyei Szervezete is.
A rendezvény megkezdése előtt a község mind két templomának harangjai öt percen át zúgtak az elesettek emlékére, majd Velenszkiné Koleszár Mária alpolgármester asszony köszöntötte a megjelenteket, köztük:
Kalapos Bertalan urat Tiszapalkonya polgármesterét,
Molnár Szilvia asszonyt, Tiszapalkonya jegyzőjét
Pető Sándor urat, a Magyar Tartalékosok Szövetségének Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Elnökét, a MATASZ Repülő és Ejtőernyős Tagozatának Elnökét,
Nagy Géza őrnagy urat, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és központi Nyilvántartó Parancsnokság 4. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda Irodavezetőjét
A Magyar Honvédség Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár katonáit,
Király János Őrnagy urat, a Magyar Honvédség 54. Veszprémi Radarezred Gerinc Radar Mérőpont Parancsnokát
Orosz Csaba urat, a MATASZ Boldvai Hagyományőrző Egyesület Elnökét
valamint a megjelent helyi szervezetek vezetőit, lakosokat.
A köszöntő után a jelenlévők meghallgatták a Himnuszt, majd Máté Kristóf helyi lakos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Karának III. éves főtörzsőrmester hallgatója előadta Dr. Zempléni Miklós: „A boldog szunnyadókhoz” című versét, majd a Makám Együttes előadásában lejátszásra került a Don kanyar felől című dal.
Az Alpolgármester Asszony megnyitó beszédében kiemelte, hogy: „A mai nap az emlékezés napja. 1991. januárja óta országszerte a Don kanyarban elesett hőseink emléke előtt tisztelgünk és emlékezünk a II. Magyar Hadsereg tragédiájára.
Többéves hagyományt követve a mai napon gondoljunk azon magyar honvédekre, munkaszolgálatosokra, akik a tűzharcban odavesztek, sebesülten megfagytak, nyomtalanul eltűntek és névtelen sírban nyugszanak, hadifogságba estek és többé nem térhettek haza.
Álljunk meg egy pillanatra és főhajtással tisztelegjünk egy évforduló előtt, melyről soha nem szabad megfeledkeznünk.
Emlékezzünk azokra a katonákra, akik 1943. január 12-én esküjükhöz hűen teljesítették szolgálatukat és hősként helyt álltak a doni áttörés során.
1945 után az akkori hatalom a II. magyar hadsereg tragédiáját elhallgatta, a fogságból hazatérőket elhallgattatta.
Nemcsak a méltó megemlékezést tagadták meg, hanem a hősök és áldozatok sírjait is veszni hagyták. Csak a rendszerváltás után születhettek meg a keleti fronton harcolókról az első történet hű, „a téma felé nemzeti szemlélettel, emberséggel forduló hadtörténeti feldolgozások”.
Tiszapalkonyán, országos szinten is az elsők között került felavatásra a Hősi emlékmű, az akkori Képviselő-testület munkájának köszönhetően, 1990. november 1-én.
A megnyitó beszéd után felkérte Pető Sándort, a MATASZ Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Elnökét mondja el megemlékező beszédét.
A MATASZ B.A.Z. Vármegyei Elnöke megemlékező beszédében szólt arról, hogy II. magyar hadsereget 1942. április 17. és június 27. közt szállították ki a keleti frontra vitéz Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt . Sajnálatos módon már a kezdeti időszakban jelentkeztek a felszereltségben- fegyverzet, ruházat- meglévő hiányosságok.
A magyar csapatoknak a Don folyó mentén egy hosszú, közel 200 km-es szakaszt kellett megvédeniük. Ezen a szakaszon volt a szovjet hídfők közül kettő is. Ekkor azonban már javában dúlt a sztálingrádi csata, és a tengelyhatalmak arra számítottak, hogy az oroszok minden erejüket ott fogják bevetni.
Emiatt a magyar csapatokat váratlanul érte az, hogy a szovjetek 1943. január 12-én az Uriv közelében található hídfőállásból kiindulva támadást indítottak.
A támadást a honvédek nem tudták visszaverni, a front összeomlott, amely egyben a teljes II. magyar hadtest felszámolásával is járt.
Nyolcvan esztendő… Alig van ma magyar család, ahol ne lett volna olyan férfi rokon, aki a keleti fronton vesztette életét. A II. világháborút követő kommunista hatalom – a katonai vezetők üldözésén és elpusztításán túl – azt sem engedte meg a magyar nemzetnek, hogy elveszett fiaira méltó módon emlékezzen. Több mint húsz esztendeje már, hogy a Magyar Tartalékosok Szövetsége felismerte a tagsága felől jövő kezdeményezés jelentőségét, és úttörő szerepet vállalt abban, hogy a doni ütközetekre való megemlékezés méltón, a katonai a katonai hagyományoknak és szokásoknak megfelelően történjenek az egész országban. A szónok befejezésül értékelte a haderőfejlesztés eddigi eredményeit.
A megemlékezést követően Molnár Szilvia jegyző asszony szólt befejezésül és elmondta, hogy:
Hazánknak, a II. világháborúban betöltött szerepének megítélése a történelem dolga.
Nekünk, utódoknak az a dolgunk, feladatunk, hogy emlékezzünk a múltra, hőseinkre.
Mert az évek gyorsan elszállnak, már nincs túlélője a Don kanyari pokolnak, egyre kevesebben élnek már a hadiárvák közül is.
Kötelességünk emlékezni, hogy ne csupán névtelen hősök legyenek azok, akik ott, akkor az életüket áldozták.
Ezért a katasztrófa évfordulóján gyújtsunk meg egy gyertyát a hősök emlékművénél és emlékezzünk kegyelettel a 80 évvel ezelőtt történt tragédia hőseire!
Héjjas István szavait idézem:
„Hazavágytak ők mindannyian,
ölelni szeretteiket ismét boldogan.
Zárjuk szívünkbe halott hőseinket,
hozzuk honunkba örök emléküket!”
Tisztelegjünk a hősi halottaink előtt, akik Tiszapalkonya községből indultak a csatába, de már nem térhettek haza:
Bári Bertalan, Bári Sándor, Bártfai Bertalan, Bártfai József, Bártfai József, Benőcs Gyula, Bolgár Balázs, Boros Mihály, Daruka Dániel, Icsu Sándor, Kalapos József, Kalóz Károly, Kapitány Gyula,Kapitány István, Kapitány Lajos, Karikás Bálint, Kiss Gyula, Czaga Lajos, Kiss István, Koncsár József, Koncz Imre, Koterle Barna, Körtvélyesi Pál, Kövér József, Lovász Pál, Mester Béla, Nagy Zoltán László, Póta József, Pozsár István, Rézműves Kálmán, Rozsos Gyula, Sallai Sándor, Szucsák Imre, Tuka Barnabás, Varga Gyula, továbbá Bujdosó István, Mihók István és a községünkből elhurcolt 31 mártír zsidó emléke előtt.
A záróbeszédet követően a MH. 5. Bocskai István Lövészdandár lövészraja díszsortűz leadásával tisztelegtek az elesett hősök emlékműve előtt.
A díszsortüzet követően koszorúzás következett. Az emlékműnél koszorút helyeztek el:
• Kalapos Bertalan és Molnár Szilvia, községünk polgármestere és jegyzője,
• Tiszapalkonya község Önkormányzat Képviselő-testületének jelen lévő tagjai,
• Száva Lászlóné, Tiszapalkonya Község Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke,
• Nagy Géza őrnagy úr és Király János őrnagy úr, a Magyar Honvédség képviseletében
• Pető Sándor úr, Dr. Kresák Zoltán úr és Orosz Csaba úr a Magyar Tartalékosok Szövetségének
• koszorút helyez el a Tiszapalkonyai Napsugár Óvoda intézményvezetője és óvodásai,
• a tisztelet virágait helyezik el a Tiszapalkonyai Széchenyi István Általános Iskola pedagógusai és tanulói,
• ezt követően néma főhajtással emlékeznek a Don kanyarban harcoló Tiszapalkonyai hőseink leszármazottai.A koszorúzás után a résztvevők meghallgatták a Szózatot, majd ezt követően a Magyar Honvédség Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár Kürtöse befejezésül eljátszotta a Magyar Takarodó –t-
Az esős idő ellenére közel 150 fő vett részt a megemlékezésen. A rendezvény befejezését követően az Önkormányzat vendégül látta a résztvevő MH és MATASZ vendégeket.
