A “MATASZ DON-80” országos rendezvénysorozat Győr-Sopron-Moson vármegyei állomáshelyén résztvevők írják:
Vélemények:
Üdvözlöm! Semmit nem változtatnék, minden kifogástalan volt!
Gratulálok!
Várom a jövő évet. 🙂
Magam és két futóbarátom nevében is köszönjük szépen a tegnapi napot, csodás élmény volt.
Elképzelhető, hogy írásvédett a drive, mert nem sikerült képeket feltölteni.
Facebook csoportunkba ezt írtam a tegnapról:
„3 futó, napsütés, 34 km-es útvonal, mi kell még? A MATASZ aki megszervezte a DON-80
teljesítménytúrát.
Anita vérét adta, nekem a végén már őszintétlen mosolyom se volt, Máté pedig meg se izzadt.
Dzsedi.
Az aranyköpésgyűjteménybe: „Szöszi, Te vakon követsz engem?” „Ha látna, engem követne”
Az ellátás kimagasló volt, pálinka, forraltbor, tea, zsíroskenyér, babgulyás, köszönet a
szervezőknek.”
Azt gondolom jövőre is jövünk.
Tisztelt Főhadnagy Úr.
Élmény volt részt venni szombati teljesítménytúrán.
Köszönjük szépen utólag is a rendezést.
Az ellenőrző pontokon kiváló emberekkel találkoztunk. Udvariassak, kedvesek, segítőkészek
voltak.
Amennyiben jövőre is ez lesz az útvonal, javasolok egy 8. ellenőrző pontot a sopronkövesdi erdő
kijáratához.
Sokan levágták a kerülőt….
A társammal negyed hat táján érkeztünk a célba, de kevés túrázóval találkoztunk a Kövesdi
erdőben.
Köszönöm hogy elolvasta egy öreg, 68 éves túrázó levelét.
Üdvözlettel Szánthó Sándorné.
Tisztelt Dr Pozsgay Péter
t. fhdgy úr
Ezúton szeretném kifejezni elismerésemet a rendezvény kapcsán, köszönöm, hogy részt
vehettem rajta, és élményekkel gazdagodhattam. Immáron több éve veszek részt, itthon és
külföldön katonai teljesítmény túrákon, erről a profi szervezésről és lebonyolításról csak
elismerően szólhatok. Remélem ez a sikeres rendezvény csak a kezdet, és még sok követi még.
Tisztelettel:
Budapesti MATASZ Csapat
Gombos Kálmán vagyok, én is részt vettem tegnap a DON-80 teljesítménytúrán.
Szombathelyen élek, 11 éve teljesítménytúrázok, éves szinten kb. 1.500 –
2.000 km-t teszek meg. Egyúttal elnöke vagyok a Vasi Vándorok
Sportegyesületnek, ahol évi öt eseményt rendezünk (mind teljesítménytúrák).
Eddig kereken húsz alkalom volt, aminek főrendezője voltam, így abban bízom,
hogy kellő tapasztalattal állhatok az Önök rendelkezésére – így is, úgy is.
A tegnapi túrán egyesületünkből kb. hét-nyolc fővel vettünk részt, most
többünk nevében írok Önnek. A túra nekünk kimondottan tetszett, és előre
bocsátom, hogy nagyon szívesen ott leszünk jövőre is. A megnyitó méltó volt
az eseményhez, és a beszédek nagyon-nagyon megfelelően voltak: lényegre
törőek, elgondolkodtatók – és ideális hosszúságúak. Kedves figyelmesség volt
a mécses, és igen jóleső a katonásan határozott, de rendkívül kulturált
rendezők, segítők jelenléte – ott is, és a túra során mindvégig. Kedves
színfolt volt az olasz hagyományőrzők jelenléte, barátságos viselkedése is!
Hiányzott (pozitív értelemben) a Kitörés túrán megismert zagyva
összevisszaság (egyenruhák, fegyverek stb.).
A kiválasztott útvonal túlnyomó részén először jártunk (írom ezt a
Lővéreket meglehetősen jól ismerő túrázóként) – ezért is nagy pluszpont jár.
Az ellenőrző pontok sűrűsége megfelelő, elhelyezkedésük legtöbbször jó volt.
Az itiner megfelelő, bár a pecsételési helyeket (és a sorszámot) szerintem
szerencsésebb egy olyan helyre illeszteni, ahol félbehajtás után is könnyen
látható és elérhető mindkettő.
Meghatározó az esemény ingyenes jellege. Ez teljességgel indokolja az
egyoldalas, átlagosnál szerényebb itinert és persze az ellátást is.
Utóbbinál azonban így is van néhány észrevételem. Az 5. EP-n még nem volt
kész a forralt bor, amit (természetesen) kissé csalódottan vettünk
tudomásul. Ennek feltételezett okát a későbbiekben vélelmezem…
Másik ellátós
javaslatom: a célban adott zsíroskenyér ott és akkor nagyságrendileg kisebbet „szólt”, mint ha valahol kb. féltávnál adták volna (4. vagy 5. EP).
A babgulyás nekünk kimondottan ízlett – mi kivártuk, hogy elkészüljön. Ott
is volt ugye egy kis affér (előre nem beáztatott bab). A bor negyed hatig
nem érkezett meg, úgy jöttünk el. Nem szemrehányás, ismétlem, egy ingyenes
eseménynél – csak hát ott volt az ígéret…
Ami ezt is, és a túrát több helyütt is meghatározta, a szerintünk tévesen
felmért tempó. Nekünk már a túra előtt kapott információkban gyanús volt a
kihangsúlyozott fejlámpa, amit így indokoltak: „mivel a túra mindenképp
sötétben fog végződni.” Hát, mindvégig vártuk, hogy valamilyen betét-esemény
vagy program fogja ezt indokolni. Nem így lett, és 10:05-ös
(takarodó-kürtszó utáni, szabályos) indulással, egyetlen méternyi futás
nélkül is 16:14-kor érkeztünk be (ld. csatolt Garmin-rögzítés). Néhány
társunk még előbb, és ők (nyilván vacsora nélkül, de) kényelmesen elérték a
16:24-es vonatot is. Mind ötven év feletti, teljesen civil emberek vagyunk
(irodai dolgozók, de gyakorlott túrázók). Nagyjából délután öt óráig
érvényes volt, hogy lámpa nélkül célba lehetett érkezni – ez becslésünk
szerint kb. 50 túrázót jelentett. A (nagyon szép létszámú) mezőnynek nem
elhanyagolható része…
Azt gondolom, hogy jövőre még ennél is jobb lesz az esemény. Az általam
leírtak kisebb-nagyobb részét vélhetőleg Önök is látták, megélték. Biztos
vagyok benne, hogy fel fogják használni ezeket a tapasztalatokat. A rendezői
gárda remek volt, és nagy élmény számunkra, kívülállóknak. Ha ehhez egy
profi, átgondolt ellátás is párosul, akkor szerintem egy reális nevezési díj
mellett is igen sokan újra el fogunk jönni.
Köszönöm, köszönjük a rendezvényt! A lehetőséget pedig külön is, hogy megkérdezték
véleményünket. A megadott helyre töltöttem fel én is fényképeket…
Jó erőt, egészséget kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
Gombos Kálmán
bronzjelvényes túravezető
„Zsolti túrázik” blog bejegyzése
Január 14-én ismét Sopronban jártam. Ezúttal Robival teljesítménytúráztunk. A túra a doni
áttörés 80. évfordulójának állított emléket a MATASZ szervezésében és a Magyar Honvédség
támogatásával.
Reggel 8kor indultunk vonattal Szombathelyről, ami kivételesen egy egész késői időpont volt.
Sopronba érve kisétáltunk a közeli Deák térre, ahol rengeteg katona és katonai hagyományőrző
volt. Télen mindig terepmintás katonai nadrágban szoktam túrázni, nekem ez vált be, de ez
kivételes alkalom volt, hogy most nem tűntem ki a tömegből
9-től fél 10-ig hozzávetőleg 300-an regisztráltunk a túrára és vettük át az itinereket. Az első 250
regisztráló mécsest is kapott.
Fél 10-kor kezdődött egy megemlékezés, ahol visszatekinthettünk a szónoklatokon keresztül a
régmúltba és megismerhettük a szervezők állásfoglalását a témában. A megemlékezés után a
regisztráció során kapott mécseseket meggyújtva lehetőség nyílt elhelyezni őket itt az
emlékműnél vagy később a túra során a bánfalvi hősi temető emlékművénél is. A gyertyagyújtás
után kaptunk némi instrukciót a túrához és már indultunk is. Mivel így egyszerre rajtolt el az
egész mezőny és „természetesen„ a helyezkedésünkből kifolyólag a sor végére kerültünk, a túra
eleje eléggé lassú meneteléssé avanzsálódott. Köszönet a katonáknak a forgalomirányításért és,
hogy figyeltek ránk, amíg kiértünk a városból. A kék sáv jelzést követve értünk el a bánfalvai
hősi temetőhöz. Ekkorra már a mezőny első harmadában voltunk és meg is érkeztünk az első
ellenőrzőponthoz. Bekerült az első pecsét az igazolólapra majd indultunk is tovább a Bánfalvai
Karmelita Kolostor felé. (Korábbi túráimhoz képest) Szokatlan módon még mielőtt odaértünk
volna, balra keresztülvágtunk a Kolostor-erdőn. Erre sosem jártam előtte, vélhetően amiatt,
mivel elkerüli a látványosságokat az útvonal – de a túra célja most nem is ez volt, hanem a
megemlékezés. A Lővér-kalandpark mellett található parkolónál volt a következő ellenőrzőpont.
Innen a zöld sáv, majd a sárga sáv jelzésen haladtunk végig a Rehabilitációs Intézetig. Ezután
rátértünk a kék jelzésre és az Ojtozi emlékmű mellett elhaladva Harka felé vettük az irányt.
Harka közelében két ellenőrzőpont is volt, majd a települést elhagyva folytattuk utunkat. A
Főutat elérve számomra egy nem túl megszokott dolog következett – aztán lehet csak
viszonylagos tapasztalatlanságomból adódik-, rendőri irányítás mellett kelhettünk át az úton. Ez
azt jelentette, hogy amint túrázó ért az úthoz a rendőrők mindkét irányból megállították a
forgalmat, amíg mi átkeltünk. Harka után rengeteg sárral is találkoztunk már, ami kitartott szinte
az utunk végéig, de mi ennek ellenére kitartóan meneteltünk. Kópháza mellett elhaladva aztán a
nagy beszélgetés közben, arra lettünk figyelmesek, hogy egy fickót távolról követve rossz
irányba indultunk egy kereszteződésben. Szerencsére viszonylag hamar észleltük a hibát és
korrigáltunk – hát persze, hogy nem rövidebb, hanem hosszabb lett így a túra . Az emberek
annyira megbíztak egymás – és a mi – útvonalismeretében, hogy minket követve még legalább
30-40 ember totyogott utánunk a sárban:D
Végül visszatértünk a helyes útra és egyesültünk a jó úton haladók csapatával, akik igencsak
értetlenül nézték az erdőből előretörő hömpölygő tömeget. Szerintem itt többen elgondolkodtak
közülük, hogy talán ők jártak rossz helyen.
Itt aztán egy pozitív élmény is ért, két rutinos túrázó köszöntött és kérdezték, hogy „Zsolti
túrázik”? , jelen blogomra utalva. Furcsa érzés volt, de örömteli, hogy vannak, akik követik az oldalamat. Köszönöm nekik az élményt és természetesen mindannyiótoknak, akik túráról túrára velem tartotok és követitek a kalandjaimat.
A Laposréti-tó közelében egy ellenőrzőpontot érintve rátértünk a túránk legunalmasabb és
egyben mégis legizgalmasabb szakaszára. Unalmas volt, mivel egy mezőn haladtunk keresztül,
ahol a sáros út majdnem 7km-en keresztül nyíl egyenesen vezetett minimális vizuális ingerrel. Itt
megállapítottuk, hogy visszafelé csinálva a túrát szuperül gyönyörködhettünk volna a
Schneeberg, Rax és természetesen a közeli Soproni-hegység kiemelkedéseivel. Na, de
visszatérve az előző gondolatmenethez… az izgalmas része az volt a dolognak, hogy párszáz
méterre az útvonalunktól terelővadászat folyt éppen és folyamatosan hallhattuk a fegyverek
ropogását és a kutyusok őrült csaholását. Ez is mint már több dolog ezen a túrán eléggé egyedivé
tette a hangulatot. Végül aztán Sopronkövesdhez érve még kanyarogtunk kicsit a hegyen, mivel a
vadászat miatt módosított útvonalból kifolyólag a szervezők itt nyerték vissza az „elveszett”
kilométereket.
Végül 5ó55p alatt teljesítettük a 35km-t, ami közel 6km/h átlagsebességet jelentett és a túra
végére jócskán magunk mögött hagytuk mind a 300 túrarésztvevőt. Előttünk csak a néhány futó
és az eltévedés után ránk köszönő két túrázó volt – 10.-nek értünk be Robival.
A sok tájékoztató email egyikében szervezők kérték, hogy vigyünk fejlámpát, mivel sötétben fog
véget érni a túra. Na, erre nekünk nem volt szükségünk. Bőven sötétedés előtt beértünk. Ennek
egyik következménye volt, hogy mivel nem számítottak ilyen korai érkezésre, így a gulyás még
nem készült el. Kaptunk helyette zsíroskenyeret és teát, ami szintén nagyon jól esett és még egy
korábbi vonatot is sikerült elérni hazafelé, olyant amivel nem is számoltunk eredetileg.
Összességében egy remek túra volt, főleg a fentebb említett szokatlanságai miatt nyerte el a
tetszésemet. Én talán annyival egészítettem volna ki, hogy nem csak az ellenőrzőpontokon,
hanem az útvonal mentén véletlenszerűen is szívesen találkoztam volna katonákkal és
hagyományőrzőkkel. Ellenben további plusz pont volt a túra ingyenessége és a Gysev 50%-os
kedvezménye is az utazásra.
Minden elismerésem a tegnapi profin megszervezett emléktúrához! Igyekszem a
minisztériumban elmondani és hangoztatni, hogy minél több támogatást kapjatok, mert
tényleg jó helyre kerül nálatok! Elismerésem és további sok sikert a munkádhoz!
(Dr. K. G. alezredes, a HM jogi osztályának vezetője)