„Emlékezni kötelességünk”! Hangzott el Leidinger István Pomáz Város polgármestere ünnepi beszédében a Magyar Hősök emléknapja alkalmából rendezett városi ünnepségen.
Az egyik legmagasztosabb ünnepünknek kellene lennie a Magyar Hősök Emlékünnepének. Még mielőtt csodálkozva kérdezné bárki is, hogy miért, vegyük sorba a tényeket.
„Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt”. Ezt többek között az is indokolta, hogy szinte nem volt olyan település Magyarországon, amelyik ne szenvedett volna a háború borzalmaitól, ne vesztette volna el hős fiait valamelyik fronton.
Pomázon, a Hősök terén, Jankovits Gyula alkotta 1923-ban felavatott szobor emlékezteti a ma élő leszármazottakat erre, és hívja fel a figyelmét a ma élőknek a háborúkban elhunytak emléke ápolásának kötelességére.
Nap mint nap haladunk el a hősök terén álló szobor előtt. Megszoktuk és ezért természetesnek vesszük, hogy ott van, de ha az arra járókat megkérdezzük, hogy kiknek a nevei vannak a talapzatára felvésve, már a nagytöbbség csak tétován állna és valószínű, hogy találgatásokba bocsátkozna. Pedig még ma is számos olyan lakosa van Pomáznak, akiknek az ősei ott szerepelnek az emlékművön. Nos ezért is, és a máig ható üzenete miatt is fontos hőseink emlékezetének fenntartása.
Lehet ezt törvényekbe foglalni, mint tették ezt az 1924. évi XIV. törvénycikkben, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (…) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”, majd a rendszerváltás után, a 2001. évi LXIII. törvényben, ami a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről rendelkezett, de, ha nincs aki, vagy akik ezt az emlékezetet fenntartják, elhunyt hőseink emléke az idő homályába vész. Sok éven keresztül Verebes Gizella kezdeményezésére és hívó szavára gyűltek össze a Pomáziak ezen a napon, helyezek el egy-egy szál virágot és gyújtottak mécsest a Hősök emlékművénél. Néhány évvel ezelőtt a MATASZ Pest Vármegyei Szervezete többszöri egyeztetés után állt élére a megemlékezés méltó módon történő megszervezésének és lebonyolításának.
Nem volt ez máshogy az idén sem, az ünnepség előkészítése már januárban megkezdődött.
A program Leidinger István polgármester úrral történt többszöri egyeztetést követően nyerte el végső formáját. A cél most is az volt, mint a korábbi években, hogy egy tartalmas, a ma Pomázon élőket megszólító ünnepi megemlékezésen róhassák le kegyeletüket az emlékezők.
A program első része a Pomázi Önkéntes Tűzoltó Zenekar térzenéjével majd, 12.30 órakor a himnusz hangjaival vette kezdetét. Ezt követően Endrődi-Nagy Dániel a Pomázi Német Nemzetiségi Általános Iskola 8. osztályos tanulója előadásában Falu Tamás: Névtelen katona című versét hallgathatták meg az egybegyűltek.
Az ünnepség szónoka Leidinger István, Pomáz város polgármestere beszédében emlékeztetett arra a felelősségre, és kötelezettségre, ami a ma élőket, a leszármazottakat terheli, vagyis, hogy őseink emlékének fenntartása és ápolása mindannyiunk kötelessége kell, hogy legyen, ami a szomszédunkban dúló háború eszkalációja megakadályozását is kell, hogy szolgálja. Az ünnepi beszédet követően az áldozatok lelki üdvéért Nyilas Zoltán református esperes mondott imát.
Az emlékműnél a város nevében Leidinger István polgármester és Hardi Péter alpolgármester, majd Nyári Darinka, a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója helyezték el koszorúikat, majd Kaló Miklós ezredes az 1. sz Területvédelmi Ezrede parancsnoka, Dr. Komáromi István ny. r. dandártábornok a Béri Balog Ádám Alapítvány az Önkéntes Tartalékos Katonákért kuratóriumának elnöke és Bagi László ny. ezredes a MATASZ Pest Vármegyei Szervezet alelnöke rótta le kegyeletét.
Volt ami még különlegesebbé tette ezt az alkalmat, mégpedig az, hogy polgármester úr Molnár Attila tűzoltóparancsnokkal ezen az ünnepségen köszöntötte, modern korunk hétköznapi hőseit, a tűzoltókat. Rangos elismerésben – Szolgálati Érem kitüntetésben – részesült a tűzoltóság szolgálatában végzett 60 éves eredményes munkássága elismeréseként Karsai János úr, ÖTOSZ Érdemkereszt tűzoltó tagozat ezüst fokozatában részesültek Palsák Attila és Nyíregyházi István urak, Papp Ferenc úr pedig a az ÖTOSZ Kiskereszt tűzoltó tagozat ezüst fokozatát vehette át, kiemelkedő, példamutató és szakszerű munkája elismeréseként. Minden település büszke lehet azon tagjaira, akik munkájuk mellett a közösségükért ilyen pluszt tudnak vállalni, és a legnagyobb köszönettel tartozunk nekik.
A megemlékezés a Pomázi Városháza parkjában elhelyezett emlékfalnál szintén koszorúzással folytatódott és végül az „il silenzió” hangjaival zárult.
Tisztelet a Hősöknek!
Szöveg: Bíró Sándor ny. r. ezredes
Képek: Major Viktor