A Magyar Tartalékosok Szövetségéről jelent meg írás a rangos „Magyar Krónika” közéleti és kulturális havilap 2018. évi januári számának 114-117. oldalán, melynek közreadjuk PDF változatát is:
2018. január, Magyar Krónika, cikk a MATASZ-ról -letölthető PDF formátum
Dinamikusan gyarapszik a magyar önkéntes tartalékos katonák állománya. A Magyar Honvédséggel szorosan együttműködő intézmény fejlesztésének nem túl távoli célja, hogy minden megyében legyen önkéntes területvédelmi erő. A tartalékosoknak békeidőben is fontos szerep jut, afféle összekötő kapcsot alkotnak a katonaság és a társadalom között.
– A Magyar Tartalékosok Szövetsége 2001-ben alakult. Bár a NATO-tagságnak nem feltétele, a nemzetközi katonai szövetség minden államában létezik hasonló szervezet, és a MATASZ létrejötte társadalmi kívánság is volt – idézi fel a kezdeteket Széles Ernő nyugállományú dandártábornok. Abban az időben több tízezer tartalékos szerepelt a névsorban, tudjuk meg a MATASZ elnökétől, ám miután 2004-ben az akkori kormány megszüntette a sorkötelezettséget, és hazánkban hivatásos hadsereg jött létre, rohamosan zsugorodott a létszám. 2010- re végül odáig romlott a helyzet, hogy a kormányváltás évében mindössze tizenhét önkéntes tartalékos volt Magyarországon.
– A rendszer újjászervezésének köszönhetően ma már nagy számban állnak rendelkezésre önkéntes műveleti tartalékosok, önkéntes védelmi tartalékosok, és legutóbb közel hétszáz fő tett esküt önkéntes területvédelmi tartalékosként. Utóbbiakból a cél járásonként egy-egy század felállítása – vázolja a közeljövő Simicskó István honvédelmi miniszter által is gyakran említett kormányprogramját Széles Ernő. Hozzáteszi, hogy jelentős az érdeklődés a MATASZ iránt, és a Magyar Honvédségbe belépni szándékozók száma is megnőtt, folyamatos a felvétel és a képzés, de ez nem magától alakult így, igen sok munka van benne.
A tartalékosok számára a laktanyán kívül is folyamatosan képzéseket, foglalkozásokat szerveznek: járőrverseny, lövészet, egyéb közösségépítő és -fenntartó tevékenységek erősítik a bajtársias szellemet. Mindehhez jelentős támogatást kapnak a Honvédelmi Minisztériumtól, és az egyszázalékos adófelajánlások is segítenek.
A MATASZ több más szervezettel is együttműködik, például a Magyar Atlanti Tanáccsal, a Hadtudományi Társasággal, a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal, és formálódik a Magyar Polgárőr Szövetséggel kötendő megállapodás is. A szervezet a nagyközönség felé is nyitott.
– Meg akarjuk szólítani az embereket, főleg a fiatalokat és a középnemzedéket, ezért számos rendezvényen, repülőnapon, fesztiválon jelen vagyunk – avat be a kommunikációs stratégiába Széles Ernő. Két iskolában is elindult már a kadétprogram, melynek keretében az érdeklődők honvédelmi ismeretekre tehetnek szert, ami előny lehet, ha később valaki a katonai pályát választja. Délutáni szabadidős honvédelmi programjaik és a MATASZ nyaranta megszervezett honvédelmi táborai iránt is jelentős az érdeklődés. A szövetség külföldi kapcsolatai is aktívak, a szervezet tagja a NATO mellett működő Szövetséges Tartalékos Tisztek Konföderációjának. Erősek az országos szintű és megyei szintű kapcsolataik is német és olasz tartalékosokkal.
A MATASZ tevékenységéről a szövetség világhálós felületén (www.matasz.com) számos információ elérhető, ezen keresztül a tartalékosnak berukkolni kívánók is fölvehetik a kapcsolatot a MATASZ-szal.
A tartalékosok a jelent és a jövőt építik, de e munka során sosem feledkeznek meg a jeles magyar hadtörténelemről. A MATASZ Hagyományőrző Tagozata évente sok rendezvényen vesz részt I. és II. világháborús, valamint 1956-os egyenruhában és eszközökkel. Rendszeresen láthatók a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség rendezvényein, akárcsak önkormányzati eseményeken. Komoly háborús filmek forgatására is rendszeresen hívják a csapatot, ahol nemcsak szaktudásuknak, hanem egyedülálló eszközparkjuknak is nagy hasznát veszik. Fő szakterületük a százesztendős honvéd tüzér fegyvernem 1913–1956 közötti korszakainak megjelenítése. Ehhez természetesen rendelkeznek a szükséges, európai szinten is egyedülálló tüzérségi eszközökkel, amiket maguk újítottak fel. Legféltettebb kincsük egy 1917- ben Győrben gyártott Skoda hegyi ágyú, de a II. világháborús légvédelmi ágyúikat is nagyon kedveli a közönség. Jelenleg hat, polgári célra átalakított ágyúval tudnak díszlövést leadni. A tüzérségi eszközökhöz hosszas utánajárással sikerült beszerezni az összes olyan kelléket, ami egy tüzelőállásban látható volt egykor. A tagozaton belül a tüzérek ma már 106. Honvéd Díszüteg néven működnek.
A MATASZ Hagyományőrző Tagozatát a 2000-es évek elején néhai Kovács László ezredessel közösen hozta létre Jásdi Balázs, aki 2007 óta vezeti a hagyományőrzőket. Tevékenységük sokrétű, rendszeresen tartanak iskolai előadásokat, a Magyar Közelharc- Kézitusa Szövetséggel partnerségben hagyományőrző-továbbképző tábort, szakmai találkozókat, túrákat szerveznek. Tavaly közel száz rendezvényen vettek részt. Legjelentősebb vállalkozásuk a Doni Hősök Emléktúra.
– Még mindig nagy a zűrzavar a fejekben a doni harcokat illetően. Ha egyáltalán szóba kerülnek a keleti front küzdelmei, hajlamosak vagyunk vágóhídra küldött áldozatokként tekinteni a magyar honvédekre. Még ma is él és mérgez az a Kádár-kori propaganda, mely szerint meghalni küldték ki a 2. Magyar Hadsereget. Ez egyszerűen nem igaz, ahogy a kétszázezres veszteségadat is erősen túlzó. A Don menti harcokban negyvenkétezer honvéd halt hősi halált, hozzávetőleg huszonhatezren sebesültek meg, és hasonló nagyságrendű volt a hadifoglyok száma. Mindez súlyos veszteség, de a Donnál szolgáló honvédeink több mint fele hazatért. Katonáink hősök voltak, akik a legnehezebb körülmények között is teljesítették kötelességüket. Megérdemlik a tiszteletet. A mai magyaroknak példaképekre van szükségük, ezért a hőskultuszt fel kell éleszteni, újjá kell építeni – mondja Jásdi Balázs.
Az először az ezredfordulón megszervezett Doni Hősök Emléktúra fővédnöke a mindenkori honvédelmi miniszter, tudjuk meg Jásdi Balázstól. Az első túrán négy hagyományőrző menetelt, a másodikon már tizennyolc, akik között két aktív katona képviselte a jelen kor honvédeit. Ma már nagy számban vesznek részt aktív, tartalékos és nyugállományú magyar katonák a tisztelgő próbatételen, amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Idén már hét helyszínen, Békés megyében, Debrecenben és környékén, Heves megyében, Komárom- Esztergom megyében, Nógrádban és Nyíregyháza környékén két helyen lesz emléktúra 2018. január 12. és február közepe között, hétvégenként. Az időbeli elnyújtás nem véletlen, a cél az, hogy ebben az időszakban a közbeszéd témája legyen a 2. Magyar Hadsereg hetvenöt évvel ezelőtti hősies helytállása. A MATASZ Hagyományőrző Tagozatának vezetője több mint félezer résztvevővel számol, ő maga a Komárom-Esztergom megyei eseményt vezeti majd.
A túra útba indítására a Honvéd Vezérkar főnöke ünnepi díszparancsot ad ki, melyet Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán rendezett emlékünnepségen adnak át minden évben. A meneten kezdetektől részt vesznek külföldi tartalékos partnerszervezetek tagjai, olaszok, németek, csehek és románok is.
– A doni harcok során egymás közelében küzdöttek a magyar honvédek és a román katonák, utóbbiak is jelentős veszteséget szenvedtek – magyarázza Jásdi Balázs az elsőre talán meglepő, de kulturdiplomáciai szempontból is jelentős partnerség hátterét, hozzátéve, hogy kifejezetten intenzív az együttműködés a románokkal, rendszeres például a koszorúzás a debreceni román katonai temetőben.
A Doni Hősök Emléktúra résztvevői a körülményektől függően naponta tizenöt- huszonöt kilométer közötti távolságot tesznek meg, az emlékmenet két napig tart. Eközben a túra útvonala által érintett településeken mindennap két megemlékezésre, koszorúzásra kerül sor. A túra nyitott, a MATASZ Hagyományőrző Tagozata örömmel veszi a települések lakóinak csatlakozását.
Tudni kell ugyanakkor, hogy ez nem könnyed séta. A körülmények a korabeli viszonyokat idézik: kik-ki a csajkájából eszik, tornatermekben alszanak a földön, a résztvevők a doni hősök emlékét idézik beszélgetéseiben, dalaikban.
Ez ugyanis nem hobbi, nem játék.
– Az egyenruhához az őseink vagy éppen az ellenség vére tapad, ezért azt viselni csak komolyan és tisztelettel lehet. A hagyományőrzés nem buli, hanem tiszteletadás, szolgálat. A csatlakozni szándékozóknak ennek megfelelő feltételeknek kell megfelelniük – hangsúlyozza az emléktúra szellemiségét Jásdi Balázs.
Valóban, a mindenkori magyar honvéd a hazáért, a nemzetért, mindannyiunkért állt helyt, és ha kellett, hősi halált halt. Emlékük előtt erőpróbával tisztelegve a ma magyarjainak lelke is acélosodik és nemesedik. Áldozathozatal nélkül ugyanis ma sincs nemzetépítés.
Cikk forrása: Magyar Krónika közéleti és kulturális havilap 2018. évi januári számának 114-117. oldala