Augusztus 15-e a Nagyboldogasszony ünnepe, a Szűz Mária mennybevételének napja, a katolikus egyház egyik legnagyobb eseménye, ami egyben a repülők napja is. Erre emlékeztek a Magyar Légierő Napján katonák és civilek hétfőn Veszprémben a Táborállás parkban lévő emlékműnél.
A parkban található emlékműnél az ünnepi beszédet Orosz Zoltán nyugállományú altábornagy mondta. Beszédében hangsúlyozta, hogy pártfogójukat, védelmezőjüket ünneplik ezen a napon. A 20. század a repülés elterjedésével a korabeli emberekben felmerül az igény, hogy annyi más szakma, hivatás művelői mellet a légijármű vezetőinek is legyen egy védőszentje. 15. Benedek pápa 1920-ban a repülősök védőszentjévé nyilvánította Szűz Máriát. A döntés hátterében az a legenda húzódik, amely szerint Mária názáreti házát angyalok szállították egészen Loretóig. A repülésben érintettek ezért Szűz Máriát választották égi védelmezőjüknek.
A tábornok a katonai repülés kezdeteiről Gondos László hadtörténész tanulmányából vett át gondolatokat. Az önálló magyar légierő szervezése szinte a monarchia felbomlásával, 1918 novemberében kezdődött meg. A hadügyminisztériumban ekkor hozták létre a légügyi kormánybiztosságot, amely 37. légügyi biztosságként működött. Ez a szervezet fogta össze a frontról hazaérkező pilóták, megfigyelők, műszaki katonák hazaérkezésének folyamatát, valamint az országban fellelhető repülő eszközök nyilvántartásba vételét.
1918. november 9-én állították fel a Magyar Repülőcsapat Parancsnokságot, amely december 2-án már 1190 fős állománnyal rendelkezett. 1919 márciusára a következő szervezetről vannak leírások: Magyar Repülőcsoport Parancsnokság Budapesten, Magyar Repülő Anyagszertár Mátyásföldön, nyolc repülő osztály – Mátyásföld, Albertfalva, Győr, Kaposvár, Szeged, Békéscsaba, Debrecen és Rákos repülőtereken. Két különleges repülő különítmény Szombathely és Kecskemét repülőtereken, és egy magyar kiképző osztály Szeged repülőtéren. Külön kiemelte, hogy a légierő szervezete 1945-ig egy pillanatig sem szűnt meg működni. A 2. világháborút követően 1947. október 1-ével állították fel újra az első repülő alegységet, majd 1956 után kezdődtek el a nagyarányú fegyvernemi fejlesztések.
Orosz Zoltán emlékeztetett arra, hogy 1999. március 12-e NATO tagságunk kezdete azzal, hogy Veszprémben a Hadműveleti Vezetési Központ NATO rendszerébe elkezdett élesbe bedolgozni.
Hangsúlyozta, hogy a fentiek mellett Veszprém több szállal is kapcsolódik a repülés történetéhez. 1911 júliusában már használtak egy repülőgépet a veszprémi hadgyakorlaton. A kor neves katonai és polgári pilótái részvételével 1913-ban Veszprémben egymást érték a repülőbemutatók. 1926-ban a Veszprémi Kegyesrendi Gimnázium növendékei Dr. Ferenczy Zoltán vezetésével megépítették a Magyarország első tizenkét méter fesztávú vitorlázó repülőgépét, amit Kócsag névre kereszteltek. A géppel itt Veszprémben több sikeres felszállást hajtottak végre.
Később nagy elismerést vívott ki a 101-es Puma repülő egység, amely a 2. világháborúban a többszörös túlerővel szemben vette fel sikerrel a harcot és védték Magyarország légterét.
A tábornok kiemelte, hogy ezek alapján Veszprémet nem csak katonavárosként említhetjük, hanem a katonai repülés történetének kitüntetett városaként is.
Végezetül a legfontosabbról szólt, az emberről, a repülő katonáról. Arról a katonáról, aki mindig hűséges volt a hazához és teljesítette a kötelességét pilótaként. De mit ér a pilóta az őt kiszolgáló földi személyzet nélkül? – tette fel a kérdést. Sokan ezek közül is a szolgálat áldozataivá váltak, vagy teljesítették névtelenül a feladataikat. Ezért ezen a napon rájuk is emlékezünk. Ünnepeljük a régmúlt katonáit és azokat, akik ma szolgálnak és emelik magasra a zászlót és viszik tovább a védelmi feladatokat.
Büszkék lehetünk arra, hogy nekünk repülősöknek van egy emlékhelyünk Veszprémben – ebben az ezeréves városban, ami napra pontosan harminc éve került felavatásra – a hősi halált halt katonai repülők emlékére, ahol minden évben összegyűlhetünk emlékezni, és ünnepelni- zárta a beszédét Orosz Zoltán tábornok.
Az ünnepi beszédet követően Oláh Emil ezredes, a protestáns tábori lelkész mondott imát a hősök emlékére, majd a résztvevő önkormányzati, katonai vezetők és civilek koszorúikkal tisztelegtek a szolgálatteljesítés közben elhunyt katonák emléke előtt. A MATASZ VME nevében Demeter Ferenc, az egyesület elnöke helyezte el a megemlékezés koszorúját.
Az ünnepség a továbbiakban a Városi Művelődési Központ színháztermében, ünnepi állománygyűléssel folytatódott. Az ünnepség első részében felolvasták Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter köszöntő levelét.
A miniszter kiemelte, hogy a Magyar Légierő több mint százéves múlttal rendelkezik. A légierő napjainkra egy nagyon korszerű és hatékony erőt képvisel a NATO-ban és a régióban egyaránt. Az elmúlt száz évben nem volt olyan lehetőség a technikai fejlesztésre, mint ami most programként áll a légierő előtt. A rendelkezésre álló technika és állomány segítségével a jövőben garantálható az ország szuverenitása, hazánk légterének megbízható védelme.
Az állományt és a meghívott vendégeket Koller József dandártábornok, az MH Légierő Parancsnokság megbízott parancsnoka köszöntötte. Külön köszönetet mondott azoknak a katonai parancsnokságoknak, amelyek az elmúlt egy év során segítették az új szervezet megalakítását.
Hangsúlyozta, hogy a légierő mindig is egy kicsit más volt, mint a szárazföldi katonai alakulatok. Látszatra lazábbak, de ők tudják a legjobban, hogy amikor a katonai feladatról van szó, sokkal szigorúbbak és szabálykövetők mint bárki más a világon, hiszem az ő törvényeiket vérrel írják. A parancsnok külön foglalkozott a jövőbeni fejlesztésekkel és az ebből adódó szervezési feladatokkal.
A MH Légierő parancsnoka az elismerések sorában, a fiatalok honvédelmi képzésének megszervezésében, végrehajtásában végzett kiemelkedő munkájának, és a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének vezetésében betöltött eredményes tevékenységéért elismerésben és tárgyjutalomban részesítette Simon-Jójárt Sándor nyugállományú repülő ezredest.
Az ünnepi állománygyűlés zárásaként a résztvevők megtekinthették a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, Táncra magyar – című hagyományőrző, toborzó műsorát.
Az ünnepséget követő állófogadáson Simon-Jójárt Sándor nyá. ezredes megköszönte a katonai szervezetek parancsnokainak azt a megkülönböztetett figyelmet, amit a nyugdíjas katonai szervezetek felé rendszeresen megtesznek. Megerősítette azt a szándékot, hogy a nyugdíjas katonák a háttérből, a lehetőségeikhez képest tovább segítik az aktív állomány felelősségteljes munkáját.
Ajándékként a parancsnoknak átadta a MATASZ VME Női tagozatának kézműves munkáját az MH Légerő Parancsnokság címerét, ami quilling – papírcsík- technikával készült el.
Demeter Ferenc
