Nehéz szívvel, szomorú hangulatban folytattuk február 23-án lövészeti programunkat. Nem volt, és sajnos nem is lehetett teljes a „rendezői” létszámunk. Mint arról korábban már tájékoztattam tagságunkat Fazekas Pisti már nem lehetett közöttünk. Néma mécses gyújtással emlékeztünk rá ezen a napon.
Nagyon hiányzott, hogy nem volt ott velünk. Hiányzott a biztató hang, a „menjünk és csináljuk”, hiányzott az alapossága a precízsége, hiányzott az önzetlen segítsége, hiányzott a vidámsága, a barátságos mosolya, hiányzott a csipkelődő viccelődése.
Hiányzott a Pisti!
Most is volt azonban olyan valaki a közösségünkben, aki nem csak azért jött el a lövészetre mert „lövészeti tudományát” akarta fejleszteni, hanem azon túl hozzá akart és tudott is járulni, hogy némi színt varázsoljon ezen a borongós napon közösségi életünkbe. Lengyel Gabriella tagtársunk ugyanis egy egész rekesz frissen sütött pogácsa válogatással érkezett, ami nagy sikert aratott a tagság körében.
Természetesen a lövészeti programunkat sem hanyagoltuk el. A program kezdetén egy kis elméleti tudás frissítést tartottunk, majd következhetett a gyakorlati megvalósítás. Azt most nem lehet tudni, hogy minek a hatására, talán a gondolataink kitisztítása, a mélyebb elmélyülés, a koncentráltabb figyelem összpontosítás miatt, vagy ki tudja, hogy miért, de többen is jelentős fejlődést mutattak korábbi találkozásinkon mutatott teljesítményükhöz képest.
Kövecses László ött. főhadnagy úr, Lengyel Gabriella szórásképei jól példázták ezt, de közülük is kimagaslott ezen a napon Szabó Adrien, akinek a lőlapjait öröm volt kiértékelni.
Jó volt látni, hogy a lövészeteken rendszeresen résztvevők milyen fejlődést mutatnak, és jó volt érezni közösségünk összetartó erejét, azt, hogy mindenki hozzá kívánt járulni a program eredményes lebonyolításához. Köszönet érte!
De a Pisti mindannyiunknak nagyon hiányzott!
Szöveg és képek: Bíró Sándor ny. r. ezredes