Katonák és civilek április 12-én a Veszprém melletti Jutaspusztán a 76 éve történt katonai repülőgépgép szerencsétlenségre emlékeztek.
A szerencsétlenség helyszínén felállított emlékműnél a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete szervezésében megemlékezést tartottak. Az egyesület elnöke Soós Lajos nyá. alezredes beszédében felelevenítette a 1941. április 11. és 12. napjainak legfontosabb történéseit.
Az esőzések miatt a füves pápai repülőtér talaja felázott, így a csapatszállító repülőgépek csak terhelés nélkül tudtak volna felszállást végrehajtani. Ezért az ott állomásozó öt repülőgépet még aznap átirányították a Veszprém melletti jutaspusztai repülőtérre, mivel ennek a felszálló pályája szilárd burkolatú volt.
1941. április 12-én a magyar légierő Savoia-Marchetti SM -75 típusú szállító repülőgépe a tervezett bevetés körzetében felderítést hajtott végre. A pilóta jelentése szerint a hídon a jugoszláv hadsereg jelentős katonai mozgása volt tapasztalható. Ezért a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy a híd ellen megindítják a tervezett akciót. A pilóták 16 óra 45 perckor beindították a motorokat. Az első gép Bertalan Árpád őrnaggyal hamarosan meg is kezdte a felszállást és a hangárok vonalában felemelkedett. Közben a második gép a végrehajtó startvonalon, a harmadik gurulásban volt, az utolsó az állóhelyéről éppen elindult. Ekkor a vezérgép hirtelen meredeken emelkedni kezdett, majd elveszítette a sebességét és mintegy 50-80 méter magasságban átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, működő motorokkal a földbe csapódott. A kiömlő üzemanyagtól a repülő szinte azonnal lángra lobbant.
A baleset alig két perc alatt zajlott le, az órák ekkor 17 óra 1 percet mutattak. Szörnyű látvány fogadta a mentésre érkezőket. Lezuhant a dél-vidéki bevetésre induló szállító repülőgép, amelyen Bertalan őrnagy és 5 fős személyzet, valamint 23 fő ejtőernyős tartózkodott. A sors 11 katonának adta meg a tűzhaláltól való megmenekülést, de 3 katonának csak egy nap haladékot adott, és ők is követték a bajtársaikat. Az okokról sokan sokféleképpen nyilatkoznak, de az utókornak nem az a dolga, hogy ebben állást foglaljon, hanem emlékezzen a halottaira.
Minden csatába induló katonát népe győztesen várja hazatérni, akik élvezni tudják az ezt követő megérdemelt szeretetet és dicsőséget. Ezek az érzések hamvadtak el itt Jutaspusztán 1941. április 12-én. Nekik nem adatott meg a győzteseknek járó elismerés, életüket tűzgömbbe zárta a kegyetlen sors – zárta beszédét az egyesület elnöke.
Az ünnepség Szabó György alezredes református tábori lelkész ökumenikus imájával, majd a honvédség ejtőernyős katonáinak tisztelgő ugrásával folytatódott. A megemlékezésen a hősök előtt tisztelgett Bjorn Gohn-Hellum, a pápai Nehéz Légiszállító Ezred parancsnok helyettese és az emlékmű felett átrepült egy C-17-es szállító repülőgép.
Végezetül a katonai és az önkormányzati szervezetek képviselői megkoszorúzták az emlékművet. A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete nevében Balassa Endre és Demeter Ferenc alelnökök helyezték el a megemlékezés virágait, tisztelegve ezzel a hősök emléke előtt.
Simon-Jójárt Sándor János nyá. ezds. elnök
MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete
További beszámoló és képek:
http://kameraaltal.blog.hu/2017/04/15/jutaspuszta_ejtoernyos_emlekmu