A Honvédelmi Minisztérium, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum valamint a Honvéd Hagyományőrző Egyesület által szervezett ünnepségen emlékeztek a Magyar Királyi 2. Magyar Hadsereg doni hadműveleteiben elesett katonáira 2017. január 12-én. A múzeum díszudvarán, a koszorúzással egybekötött megemlékezésen előbb, egy a harcokból hazatért katona verse hangzott el, majd Vargha Tamás parlamenti államtitkár megemlékező beszéde következett.
Az államtitkár felidézte a doni hősök kálváriáját. „Azon a rettenetes télen egy korszerűtlenül felszerelt, hadi tapasztalat nélkül bevetett hadsereg katonái haltak hősi halált az orosz fegyverektől, kerültek az ellenség fogságába, menekülve fagytak meg a hómezőkön, vagy testileg-lelkileg megrokkanva kerültek haza a háborús kényszerpályán vergődő országba. Magyar katonákra emlékezünk, akik szülőföldjüktől sok száz kilométerre, szolgálatteljesítés közben életüket adták hazájukért, bajtársaikért” – mondta. Leszögezte „Nem hősnek születtek: életet és jövőt terveztek, munkájuk és hivatásuk volt, családot alapítottak, gyerekeket neveltek, de kérlelhetetlen paranccsal közbeszólt a háború. Bátorságuk, kitartásuk, hűségük katonai esküjükhöz, hazáért való önfeláldozásuk ma is példaértékű.”
A megemlékező beszédet követően a Honvédelmi Minisztérium, a Honvéd Vezérkar, illetve a társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet és az emlékezés koszorúit. Az esemény végén a Magyar Tartalékosok Szövetsége nevében Jásdi Balázs hagyományőrző főhadnagy vette át a Honvéd Vezérkar főnök menetparancsát a 17. Doni emlékmenet végrehajtására, melyet dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkarfőnök helyettese adott át.
További fotók a honvedelem.hu-n:
https://www.honvedelem.hu/galeria/a_doni_hosokre_emlekeztek_a_ludovika_campus_elott
Mint ismert, miután 1942. november 22-én befejeződött Sztálingrádnál a 6. Német Hadsereg körülzárása, megkezdődött annak fölmorzsolása. A gyűrű biztosítására 1942 decemberében a Vörös Hadsereg délnyugat felé szorította a 2. Magyar Hadseregtől délre álló olasz csapatokat. Ugyanezzel a céllal, részben a Voronyezs elleni támadás előkészületeként, 1943. január 12-én – éppen 74 éve – a 2. Magyar Hadsereg által védett, 200 kilométer hosszú Don menti terepszakaszon is támadásba lendültek a jelentős páncélos erőkkel támogatott szovjet hadosztályok. A túlerejű offenzíva már az első napokban több helyen áttörte a magyarok védővonalát. Az eredetileg több mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket (26-27 ezer fő) szenvedett, hatékony légierő és légvédelem, kellő számú páncélos egység és páncél elhárító fegyver hiányában – de egyéb hadieszközökben és ellátmányban is problémákkal küszködve – fokozatosan darabokra szakadt, megsemmisült. A kemény hidegben visszavonuló katonákat az ellenségen kívül a fagy is tizedelte: több tízezren maradtak holtan a csatatereken. Elveszett legalább 100-120 ezer magyar, a szovjet csapatok rettegett harcmodora miatt a foglyok száma csekély volt, és ezek nagy részének sorsáról sem sokat tudni. A hadsereg maradványait április végén hazaszállították és a parancsnokság a működését április 30-án beszüntette. Ezzel lezárult a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb fejezete.