Interjúalanyom Váradi-Palotai Márton Jenő, akinek családjában nemcsak hivatásos katona, de több önkéntes műveleti tartalékos is szolgálja a hazát. Váradi-Palotai Márton Jenőt éppen a 25 napos önkéntes tartalékos alapkiképzésen szólítottam meg.
Július 28-án, csütörtökön az eső egyre makacsabbul esett, ám ez egy percig sem fogta vissza az önkéntes műveleti tartalékosokat és kiképzőiket, hogy teljesítsék az aznapi feladatokat a püspökszilágyi lőtéren. Egy mosolygós fiatalember közeledett felénk, hátán gépkarabély, talán ki se tűnne társai közül, ha nem ismernénk jól a mellén virító nevet: Váradi-Palotai.
Így látja az alig 20 éves Marci a katonai hivatást.
Milyen volt egy igazi katonacsaládban felnőni?
Már a gyerekkorom is elég kalandos volt, gyakran jártam nagyapámmal a laktanyákat, rendezvényekre, versenyekre jártunk. A nővéremmel, Pannával, sokszor beöltöztetett minket egyenruhába, fegyvereket mutatott nekünk (természetesen nem adta a kezünkbe), majd minket is beszervezett a helyi MATASZ-ba, így egyre jobban bele láttunk a dolgokba. Aztán jött a pályaválasztás és szóba került a katonai hivatás is, egyre többet kérdezgették, hogy szeretnék-e katona lenni, vagy milyen szakmát, hivatást képzelek el magamnak. Mivel a katonai légkört szoktam meg, úgy éreztem én is a nagyapámat akarom követni, ahogy a nővérem is, és anyukám is úgy döntött, hogy katonaként is kipróbálják magukat. Nem szeretnék én sem csalódást okozni.
Hányan vagytok testvérek?
Hárman: Panna, én és a legkisebb testvérünk Ákos, aki még csak 10 éves, de már őt is vonzza a baka ruha.
Hol tanulsz?
Az Eötvös Loránd Műszaki Szakközépiskola, Szakiskolában érettségiztem idén, de még maradok egy évet a technikusi képzésen.
Kiskorodtól fogva ott motoszkált benned a katonaság gondolata vagy volt más terved?
Felvetődött a rendőrségi pálya lehetősége is édesapám révén, továbbá mert édesanyám is 25 évig rendőr volt, emiatt elgondolkoztam ezen is, de a katonaságot jobban testhezállónak éreztem.
Hogyan fogadta a család, hogy belőled is katona lesz? Támogattak?
Igen, ahányszor haza megyek hétvégén, mindig ellátnak jótanácsokkal, ahogy a bevonulásom előtt is tették, így sokkal jobban érzem magamat egyenruhában, hogy tudom ők is átélték, amit most én.
Nehéz megfelelni ennek a családi örökségnek?
Egy picit nehéz, mert nagyon magasra tették a lécet, de szerintem nem lesz probléma.
A vége felé közeledik a kiképzés, hogy érezted magad?
Véleményem szerint helyt tudtam állni, viszont gondoltam a jövőre is és eszerint építettem fel az elkövetkezendő három évemet. A tervem az, hogy technikusi képzésen szakmát szerzek, mellette edzéseket tartok és utána az MH Altiszti Akadémiára szeretnék ismét jelentkezni.
Említetted az MH Altiszti Akadémiát, tehát altisztként képzeled el a jövődet?
Hivatásos szeretnék lenni, továbbá ha minden jól megy, és jók a pontjaim, utána a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre szeretnék felvételizni, továbbtanulni, hiszen hivatásomnak tekintem ezt a pályát.
Mi volt a legnehezebb feladat ez alatt a 4 hét alatt?
Nem voltak lehetetlen feladatok, csak oda kellett figyelni mindegyiknél.
Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik kacérkodnak a katonaság gondolatával?
Mindenképpen próbálják meg, ez egy nagyon jó lehetőség, nagyszerű légkörben, igazi csapatépítés, ahol megtanulunk összetartani, bajtársiasságot tanulunk. Nagyon sokszínű embereket ismertem itt meg ez alatt a 4 hét alatt, hiszen az ország minden pontjáról érkeztek ide: a tábori lelkésztől a hentesig, mindenki megtalálható itt.
Forrás: http://www.hadkiegeszites.honvedseg.hu/cikk/3578
Szöveg: Heszler Ramóna
Fotó: Ifju Tímea főhadnagy