Nyolcvanadik születésnapját töltötte be társunk, barátunk Dr. Palotai Jenő ny. ezredes, Ez egymagában véve egy szokásos emberi dolog, majdnem minden idős emberrel meg történik. Ő viszont a Magyar Tartalékosok Szövetsége Csongrád megyei elnöke.
15 évvel ezelőtt választottuk meg erre a feladatra és azóta is lankadatlan szorgalommal, pótolhatatlan lelkesedéssel, időt, fáradtságot nem kímélve végzi ezt a közel sem egyszerű munkát. Ez alkalomból felkeresték lakásán a 2. sz. Katonai Igazgatási Központ Illetékesei, hogy családi körben, baráti-bajtársi légkörben köszönjék meg munkáját, adják át a honvédelmi miniszter, a vezérkar főnök és a HKNYP köszönő leveleit, köszöntsék 80 születésnapja alkalmából.
Egy ilyen beszélgetések alkalmával számos régi történet, esemény kerül szóba, így történt ez most is. Felmerült, hogy hogyan, miért választotta ezt a hivatást? Elmondta, hogy a nagyapja katona volt, de az igazi impulzust maga a második világháború adta. Akkor már iskolás gyerek volt. Félt a bombázásokkor, számos iskolatársa azokban az években vesztette el katonai szolgálatot teljesítő édesapját és ezek a személyes élmények alapozták meg benne az a gondolatot, hogy „egyszer ugyan vége lesz ennek a háborúnak, de a hazát akkor is kell majd védelmezni, akkor is szükség lesz majd a katonákra”. „Tetszett az egyenruha és szerettem mindig a jó emberi közösségeket”.
Az alapfokú tanulmányi befejezése egybe esett egy nagyon viharos történelmi időszakkal. A háborút követő időkben különösen nagy szükség volt az egyszerű származású, jó tanuló fiatalokra így került a hadseregbe. 1956-ban már katona volt, majd végig járta a katonai pálya szokásos – nem egyszer göröngyös – útját, különféle beosztásokban teljesített szolgálatot. Szívesen tanult és képezte magát. Szerette és értékelte a haditechnikai eszközöket, alig akadt olyan eszköz, melyet nem tudott volna kezelni, az egyszerűbb és bonyolultabb autók, tankok, hajók, még a repülő is ide tartozik. Messze a nyugdíjkorhatár felett, tíz évvel a nyugállományba helyezését követően találta meg a tartalékosok szövetségének megalakítása feladata. Rövid gondolkodás után vállalta a munkát, mint mondotta, nem gondolta, hogy ilyen sokáig fogja csinálni, van sok fiatal, tehetséges ember, rájuk várnak a jövendő tennivalói.
Mégis, most is, legszívesebben az egykori társairól, családjának tagjairól beszélt, akik közül többen választották a fegyveres szolgálatokat. De igazán a katonai szolgálat szervezettsége, kihívásai, a mindig más feladatai tetszett mindenkor. Lakásuk falán van egy kép, ahol három katona: Ő maga, lánya: Erzsébet ömt alezredes, Panka, unokája ömt őrmester látható. A középső fiú unokája éppen most vesz rész önkéntes műveleti tartalékos katonai alapkiképzésen. Igazi terve az, hogy egy ötös csoportkép készüljön, ahol a jelenleg legkisebb unoka is, már egyenruhában, mint a szűk család legfiatalabb tagja is, vállalja ezt a kötelességet, legyen ő is igazi katona.
Ki ne hallotta volna már azokat a mondatokat, hogy „tartalékok nélkül nincs erős hadsereg” „híd a társadalom és a hadsereg között” „haza-hazafiság” „hazafias nevelés” „az ország békéje, biztonsága” stb. Ezek kétségkívül fontos kérdések, jelentős gondolatok. Mégis úgy gondolja, hogy a személyes példák nagyon erős, motivációs kérdések. A fiú unokák körében teljesen természetes, hogy a nagyapa nyomdokait követték. Az meg külön öröm, hogy lánya és leány unokája is bátran választotta a műveleti tartalékos katonai szolgálatot. Azt gondolja, hogy aki igazán a békét akarja, annak tudni, éreznie kell, hogy a haza fegyveres szolgálatára szükség van és ebben teljesíteni kell a haza védelmével kapcsolatos állampolgári kötelezettségeit.
Hetven éve szerencsére béke van, de ez sok tekintetben sokszor és furcsán „jön vissza”. Lehetnek olyan helyzetek, hogy szükség lesz kiképzett, erős, fegyelmezett fiúkra, lányokra, katonákra, akik ha szükséges bátran, szakszerűen helyt tudnak állni. Évekkel ezelőtt a nagy Dunai árvíznél is ott voltak, de a migrációs helyzet is tartogathat sajnos meglepetéseket és a kellő időben, a hatékony felkészülés elmulasztása nagyon nagy könnyelműség lenne, „megfizethetetlen árat kellene érte fizetni”
Nyugodt, higgadt, kiegyensúlyozott, tájékozott, jó humorú, elismert érdekes ember, a tanulás egész életén át az egyik legfontosabb célja volt. Ma is szívesen folytat szenvedélyes, alkotó vitákat azért, hogy hogyan lehetne a Magyar Tartalékosok Szövetségét még alkalmasabbá tenni a tartalékosok szervezeti összefogására. Még hatékonyabbá tenni, ezt a most tizenötödik születésnapjára készülő társadalmi szervezetet, hogy még jobban, még hatékonyabban tudja betölteni, teljesíteni a folytonosan változó életben gyakran meg-megújuló szerepét. Megígérte lányának, unokáinak, hogy „ha élek, akár négykézláb, gyalog is el fogok menni ünnepélyes eskütételeikre, jelen akarok lenni minden valamire való embernek az életében, ezen a fontos eseményén”. Reméli ez a vágya teljesülni fog. Mi meg biztosak vagyunk benne. Ehhez sok boldogságot, jó erőt, egészséget kívánunk.
Forrás: http://www.mataszcsongrad.w6.hu/index.php/hirek/570-80-evesen-is-aktivan