„Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség” Mihail Solohov
Májusban a Mecsekben került megrendezésre a IX. Elite Challenge képzés, melyen több hivatásos katona mellett önkéntes műveleti tartalékos katonák is részt vettek. A Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) tagjaként részt vett a kiképzésen Joó Péter önkéntes műveleti tartalékos hadnagy is (MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred), akit néhány mondat erejéig megszólaltattunk.
MATASZ: Vajon mi késztet egy tartalékos katonát, hogy részt vegyen Magyarország egyik legkeményebb kiképzésén?
JP: Minden katona szeretnék kipróbálni magát egy speciális kiképzésen, azonban esetemben hihetetlen lelki erőt adott, hogy éppen 100. éve annak, hogy a székely felmenőim 1916-ban harcoltak az erdélyi hadszíntéren, így elsősorban az Ő tiszteletükre vettem részt a képzésen, továbbá 2016-ban lesz a 20. házassági évfordulóm, ami további pluszt adott.
Ha belegondolunk abban, hogy az I. Világháborúban a dédszüleink sok esetben teljes menetfelszerelésben 50 km gyaloglás után értek a frontra, ahol azonnal harcoltak is, nem győzök álmélkodni a fizikai és szellemi teljesítőképességükön.
MATASZ: Hogyan zajlott a felkészülés, hiszen itt nem csak fizikailag, hanem pl. az alvásmegvonásra vagy a 10 fokos tóban történő úszásra is fel kellett készülni?
JP: Mielőtt válaszolnék az első és legfontosabb, hogy megköszönjem Feleségemnek, aki a munka és család mellett elnézte, hogy az edzések miatt sokszor napokra eltűnök és hagyta, hogy erősítésként a hátamon cipelgessem, továbbá gyerekkori barátom Lendvai László úr, és korábbi kiképzőm Füstös Gábor főtörzsőrmester úr (MH Altiszti Akadémia), valamint Szilágyi István törzsőrmester úr (MH Altiszti Akadémia) segítségét.
A felkészülés több részből, illetve elemből állt. A felkészülés alapját Koltai Arnold ny. alezredes úr által készített ütemterv képezte, ugyanakkor rendszeresen jártam súlyemelésre, crossfit-re és terepfutásra, ami összességében nem egészen 1 év felkészülést jelentett. Nagyon fontos volt a hát és felsőtest megerősítése, hiszen a 25 kg-os hátizsák és a 4 kg-os gépkarabély cipelése nem egyszerű feladat. A felkészülésben nagy szerencsémre közel lakom Ráckevéhez, így több alkalommal tudtam úszni a Dunában futás után, ami nagymértékben segítette a hidegtűrést. Az alvásmegvonásra, ami napi 2 óra alvást jelentett igazán nem lehetett felkészülni, ezt csak fejben lehet legyőzni, de azért a bevonulás előtti hétvégét alvással töltöttem.
MATASZ: Hogyan lehet bekerülni a kiképzésre?
JP: A felvételire orvosi igazolást kellett vinni, de még a helyszínen is mindenkit megvizsgáltak. Ezen túl egy komoly fizikai felvételi volt. Mivel már a felvételi előtti napon be kellett vonulni 18:00 és 20:00 óra között és a „foglalkozások” miatt csak másnap 02:00 órakor feküdhettünk le, a felvételi reggel 06:00 órakor kezdődött. A felvételin, mely megegyezik a Rohamlövész képzés felvételi követelményeivel az alábbiakat kellett teljesíteni:
54 fekvőtámaszt (2 percen belül),
68 felülést (2 percen belül)
6 húzódzkodás,
3.200 m futás (15:42 alatt),
5.000 m kötelékfutás gyakorlóban fegyverrel a kiképzők által diktált tempóban,
200 m úszás gyakorlóban,
Mivel csak a szabályos fekvőtámaszt és felülést fogadták el, így esetemben 56 fekvőtámaszt kellett nyomnom.
MATASZ: Hogyan zajlott a kiképzés, hiszen a bevonult 14 jelöltből, mindössze 6 végzett?
JP: A kiképzésről nagyon sok írás és videó található az interneten, így arról külön nem beszélnék, azonban néhány dolgot kiemelnék. Mindennap esett az eső, így sokszor csak úgy tudtunk felmelegedni, ha összebújtunk, 83 kilósan vonultam be és 77 kilósan szereltem le, az 50 km-es menetgyakorlatot 25 kg-os hátizsákkal, 4 kg-os gépkarabéllyal 10 óra 46 perc alatt harmadikként teljesítettem, de a vizes bakancs miatt a talpamon egybefüggő vízhólyag lett, amit az orvosnak kellett ellátni….. ez gondolom, mindent elmond.
MATASZ: Mégis milyenek voltak a kiképzők, hiszen minden a kiképzőkön múlik?
JP: Ez így van! A kiképzők nagy tapasztalattal rendelkeztek és hihetetlen pedagógiai érzékkel tudták kezelni a legkülönbözőbb helyzeteket. Kihozták a végleteket az emberből, így a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen erőkifejtésre képes az ember az után, amikor azt hiszi nincs tovább. Megtanítottak minket figyelni egymásra, csapatként együtt dolgozni, tisztelni és becsülni egymást. Megtanítottak minket nappal és éjszaka tájékozódni és egy sor speciális feladatra.
Bízom benne, hogy a képzés, nevelés során végzett értékteremtő munkájuk az állam részéről is elismerésre kerül.
MATASZ: Mit érzett a kiképzés végén a diplomaosztón?
JP: Csodálatos érzés volt, melyet elmondani nem, csak átérezni lehet. Nagyon felemelő érzés volt, hogy bajtársi üdvözlettel köszöntöttük egymást. Sohasem fogom elfelejteni a bajtársak segítségét a kiképzés alatt, mely átsegített a legnehezebb helyzetekben is. Hihetetlenül erősek mind fejben, mind testben!
MATASZ: Bár az egész kiképzés a végletekről szólt, így minden pillanata extrém volt, mégis volt-e esetleg valami érdekes pillanat a kiképzés során?
JP: Az éjszakai 50 km-es menetgyakorlat alatt fordult elő egy humoros pillanat. A két kezemmel felemeltem a fejem fölé a gépkarabélyt, hogy egy kicsit kinyújtsam a karjaimat, mire oldalról egy házból beszóltak, hogy „mi van ba…meg, gyakorlod a megadást”.
MATASZ: Köszönjük a beszámolót és további munkájához sok siker és kitartást kívánunk!
JP: Én köszönöm a lehetőséget és a megtiszteltetést!
FOTÓK: http://www.elitechallenge.hu
