Már egy éve, hogy elment! A hangja még itt cseng a fülünkben, a mosolyát magunk előtt látjuk, pedig tudjuk, hogy már nincs köztünk! Az elmúlt évi lövészeteinken nagyon készült. A MATASZ országos lő-versenyén méltó módon, és főként eredményesen szerette volna képviselni megyei szervezetünket, de sajnos ez már nem adatott meg számára. Egy nagyszerű embert, egy kiváló sporttársat veszítettünk el halálával. „Emlékét megőrizzük”, mondtuk, és ekkor határoztunk arról, hogy egy emlékversenyt szervezünk, és egy vándorkupát alapítunk, ami az Ő nevét viseli. Segítségünkre volt ebben a Honvédelmi Sportszövetség is, amikor kiírta az idei év pályázatait, mert így egy színvonalas versenyt tudtunk kiírni és megszervezni. Egy főhajtás, egy perc néma csöndben, de ez a csönd most tartalommal volt tele. Mindenkinek más és más jutott eszébe, de egy dolog közös volt. A gondolatok mind Lajos körül forogtak. Aztán a sorsolásnak megfelelően elfoglaltuk a lőállásokat és hamarosan hangos fegyverropogás váltotta föl a csöndet. A kissé nyirkosra és hidegre fordult időjárás sem szegte kedvét a szép számmal nevező versenyzőknek. Lajos büszkén nézhetett ma le ránk az égi lőtérről. Kiváló eredmények születtek, és talán egy kicsit meglepetés is, de jóleső meglepetés! A vándorkupát összetett eredménye alapján, első alkalommal Papp-Horváth Anna nyerte el és őrizheti egy évig. Eredményéhez gratulálunk!
Szöveg: Bíró Sándor
Fotók: Benke Tamás
