Minden településnek, legyen az város vagy falu, megvan a maga történelme. Vannak olyanok, amelyekről a történelemkönyvek, vagy éppen irodalmi művek is regélnek, és vannak olyanok, amelyekről csak lakóközösségük, szűkebb környezetük történelmi emlékeiben adnak hírt.
Mány! Egy kis község Fejér-megyében közvetlenül Pest-megye határán. Mánynak is megvan a maga történelme, bár a történelemkönyvek lapjain nem olvashatunk sorsfordító csatákról, amiket itt vívtak volna meg elődeink, de igen is vannak olyan események, melyekről az itt élők fontosnak tartják, hogy ne feledje az emlékezet. Mány község önkormányzata, a Történelmi Vitézi Rend, a Mányi Közösségért Egyesület és a nyugdíjas klub február 09-én a 2. világháború hőseinek tiszteletére szervezett megemlékezést.
Az ünnepség a református templomban tartott emlékező szentmisével vette kezdetét, amit Kéri Ákos református lelkész celebrált, a zenei kíséretet pedig a Magyar Légierő Zenekar adta vitéz Katona János alezredes vezényletével. A templomban az igehirdetést követően Szabó Zoltán polgármester úr, és több megjelent szervezet, a Történelmi Vitézi Rend képviselője mondta el emlékező gondolatait. A háború borzalmairól Bernwallner Fernc, a túlélő szemével idézte fel kitörölhetetlen emlékeit és osztotta meg az ünnepi gyülekezettel. A szentmisét követően a falu hősi emlékművénél folytatódott az ünnepség. A szervezők ebben az évben a MATASZ Pest Megyei Szervezetét kérték fel a háború áldozataira való megemlékezés ünnepi beszédének megtartására.
E megtisztelő felkérésnek maradéktalanul eleget tenni, nem volt a legegyszerűbb feladat.
Azt minden magyar ember tudja, hogy a 2. világháború hatalmas csapásokat mért hazánkra, hiszen elég csak a Don kanyarban elesett honfitársainkra gondolni, de a budapesti harcok is óriási veszteségeket okoztak országunknak.
A háború végnapjai ezt a települést sem kerülték, kerülhették el. Több hónapig tartó súlyos harcok dúltak a faluban és környékén, mivel itt húzódott a budapesti ostromgyűrű egyik szakasza.
A háború soha, senkit sem kímél, az mindig mindenkivel szemben kegyetlen. A háborúban a katonának a harcmező maga a pokol, de az otthon maradottak biztonsága, élete is sokszor ugyan olyan veszélybe került. Kevés olyan települése lehet Magyarországnak, ahol ne lettek volna áldozatai a XX. század nagy háborúinak. Itt, Mányban sem volt ez sajnos másként. A „Nagy háború” áldozatainak emlékművét 1927. október 22-én avatták fel, melyre ekkor 116 hősi halott nevét vésték fel. Sajnos az emlékművet az 50-es években megrongálták, amit Melocco Miklós szobrászművésznek köszönhetően 1988-ban sikerült teljes egészében felújítani. Ekkor került fel az emlékműre a 2. világháborúban elesett 45 mányi katona, és a négy emlékoszlopon elhelyezett márványtáblára a 125 helyi polgári áldozat neve.
Az emlékezők megrendülten hallgatták az emlékbeszédben elhangzottakat. Az egybegyűltek tisztelettel gyászolva emlékeztek az elesett katonákra, a háború áldozataira, azokra, akik nem élhették meg a boldog felnőttkort, nem láthatták viszont feleségüket, kedvesüket, gyermekeiket és szüleiket, azokra, akik életüket áldozták hazájukért, nemzetünkért.
„Az emlékezés fontos, de a háború borzalmaira gondolva jusson eszünkbe, hogy az emlékezés önmagában nem lehet az egyetlen dolgunk, mert tegnap és ma is történtek, illetve történnek borzalmak a világban, például a szomszédos Ukrajnában. A dolgunk nem kevés, őriznünk kell e törékeny békét, magunknak ugyan úgy, mint a jövő generációinak” – hangzott el az emlékező beszéd, záró mondataiban.
Az egyházi áldást követően az emlékműnél a MATASZ Pest Megyei Szervezete nevében Bagi László ny. ezredes úr, a MATASZ alelnöke és Bíró Sándor ny. r. ezredes úr a megyei szervezet elnöke helyezték el az emlékezés virágait.
Az ünnepség következő állomása a falu határában lévő kitörés emlékkőnél folytatódott, majd a kultúrházban, bajtársi ebéddel és csendes emlékező beszélgetéssel zárult.
Szöveg: Bíró Sándor
Kép: Tolnai Eta, Tóth Péter Csaba
