A MATASZ Heves Megyei Szervezetének néhány tagja pár civillel együtt egy igazán különleges helyre utazhatott 2019. július 17-én. Az úticél a franciaországi Verdun volt, ahol négy napot tölthettünk el egy különleges apropóból, ugyanis a német-francia partnerség 30. évfordulóját ünnepeltük meg együtt a két nemzet tartalékosaival.
Verdunről annyit mindenki tudott, hogy az első világháború során egy nagyon véres összeütközés helyszíne volt. Ám az ott töltött idő, a meglátogatott emlékhelyek következtében mindenkiben sokkal árnyaltabbá vált ez a kép.
A megérkezés napján a La Main de Messiges-ben tettünk látogatást, ahol részletesen bemutatták a lövészárkokat, beszéltek nekünk az ott használt fegyverekről, stratégiai kérdésekről, a katonák életéről. Igazán mélyen érintett minden látogatót, amikor egy Verdunben harcolt katona dögcéduláját a kezünkbe adták, vagy amikor bepillantottunk a katonák lövészárokban kialakított „pihenőhelyére”, ami a háború borzalmai között az emberi életet jelenthette számukra pár percre.
Másnap, július 19-én nagyon sok program várt ránk. Meglátogattuk az az Ouvrage de la Falouse-t és a Fort Douaumont-t. Ezek katonai erődítmények, ahol a turista azt is láthatja, hol és hogyan töltötték azok a katonák az idejüket, akik épp nem harcoltak. A douaumont-i erődítményről megtudtunk, hogy a németek gyorsan elfoglalták az első világháborúban és nyolc hónapig a kezükön is maradt. Az idegenvezetőnk beszélt a katonák orvosi ellátásáról, az amputációkról, az embertelen körülményekről. Már az itt látottak is megrendítettek minket, de a douaumont-i osszáriumban látottak még döbbenetesebb hatással voltak ránk.. Az emlékhely építését 1920-ban kezdték, a hivatalos átadásra 1932-ben került sor. Az épület külső részén kis ablakokon keresztül benézve elképzelhetetlen mennyiségű emberi csontot láthat a látogató, kb 130000 ismeretlen francia és német katona csontjait. Nehéz, egyesek számára lehetetlen volt ezt sírás nélkül szemlélni. Főképp ha abba is belegondolunk, hogy nagyrészt 21-24 éves fiatalemberek földi maradványait látjuk.
Az esti meglepetés volt az utazás „fénypontja” a szervezők szerint. És valóban egyedi, nagyszabású, látványos előadást nézhettünk meg „A lángokból a fényre” címmel. A több mint 250 önkéntes által előadott darab nem csak a háború borzalmait mutatja meg úgy, hogy az egyén, az ember, a család van a középpontban, hanem annak tágabb európai összefüggéseit is az előzményektől a részvevő országok jelenlegi EU-s együttműködéséig Fantasztikus technikai hátérrel, fény és hang effektekkel valósult meg mindez, és a helyszín – egy kőbánya –, csak fokozta az élményt.
A Franciaországban töltött harmadik napon a Trottoir temetőben koszorút helyeztek el a francia, német és magyar katonák. Ebben a temetőben nyugszik a verduni csatában meghalt legfiatalabb katona, aki mindössze 16 évet élt. Utunk során megálltunk a Zone Rouge néhány pontján, ami még mindig robbanásveszélyt tartogat a több mint száz éve felhalmozódott lövedékek miatt. A természet sem tudta ennyi idő alatt begyógyítani a háborúban elszenvedett „sebeit”, jól láthatóak a hatalmas bombatölcsérek, lövészárok rendszerek végig a domboldalakban. Délután már ránk fért egy könnyedebb program, a Meuse folyón sétahajózott a csoport, amikor lehetőség volt egy kis kötetlen beszélgetésre a három náció tagjai között. Ez folytatódott az esti közös jubileumi vacsora során, ahol vetítéssel idézték fel a három évtized emlékezetes személyiségeit és momentumait, miközben ízelítőt kaptunk a francia konyhából az ötfogásos menü révén.
A négynapos programsorozat záróakkordjaként a francia, német és magyar tartalékos szervezetek vezetői közösen gyújtották meg a kegyelet lángját a „béke oltárán” a douaumont-i osszáriumban és mécsesek gyújtásával emlékeztek a hősökre. Ez a hely vált a francia-német megbékélés szimbólumává, miután itt zajlott le a történelmi Mitterand-Kohl kézfogás 1984. szeptemberében, a Nagy Háború kitörésének 70. évfordulóján.
Úgy gondolom, hogy a Verdunben tett látogatás hatására minden résztvevő másként gondol a verduni „vérszivattyúra”, az első világháborúra, de ami ennél is fontosabb, másként gondolkodik a békéről, a barátságról. Biztos vagyok abban, hogy aki egyszer ellátogat oda, sokkal erősebben, nagyobb elszántsággal próbál megtenni mindent azért, hogy olyan borzalmak, amilyenek ott megtörténtek, soha többé ne ismétlődhessenek meg, hogy mindannyian békében, biztonságban élhessünk szeretett kontinensünkön és a világban!