Huszárné Biczó Magdolna ÖTT. szakaszvezető, a MATASZ PMSZ tagjának élménybeszámolója.
Alig pár napja töltöttem ki a jelentkezési lapomat a MATASZ Pest Megyei Szervezetéhez és már a második programon vehetek részt velük. A szentendrei lövészet is rengeteg élményt adott, és máris itt az újabb erőpróba, a Doni Hősök Emléktúra, amit az idén tizenkilencedik alkalommal rendeztek meg. Még soha nem vettem részt ilyen rendezvényen, ezért kíváncsisággal vegyes izgalommal vártam az indulást. Élményeimről, tapasztalataimról a három nap eseményeiről naplót vezettem.
2019. Január 24. Megérkeztünk Gyöngyösre, elfoglaltuk a szállást, (tornaterem szép tiszta, igényes öltözőkkel) Sorakozó, vezérkari parancs meghallgatása után felöltöztünk és indult a menet a Huszár szoborhoz. A MATASZ Heves Megyei Szervezete által összeállított Lenkey menetszázadot magyar, német, olasz és francia tartalékosok alkották, melynek létszáma a szervezőkkel együtt több mint nyolcvan fő volt. A menet megérkezése után, Munkácsi Sándor t. ezredes Úr beszédet mondott, majd koszorút és mécseseket helyeztünk el,csodás hóesésben. Visszaérkeztünk a szállásra, Bardócz tanár úr és felesége Enikő, elmentek a történelem órára, sajnos sokan nem fértünk a terembe, így mi visszatértünk a tornaterembe egy kis beszélgetésre, majd az étkezdébe mentünk, ahol nagyon finom krumpli gulyást kaptunk. Ennek elfogyasztása után ott maradtunk beszélgetni, ismerkedni. A német tartalékosok a vacsorát követően egy meglepetéssel készültek, egy harckocsi kicsinyített mását adták át Szikra százados úrnak. A rendhagyó történelem óráról visszatérő Bardócz tanár úr röviden tájékoztatta a csapatunkat az ott elhangzottakról. Elmondta, hogy ifj. Herman István t. zászlós vetítettképes előadást tartott, melyen a doni áttörésről beszélt, hadtörténeti szempontból elemezve a tényeket és az azokat előidéző okokat. Rendkívül jó hangulatban telt az este, majd jött a takarodó.
Másnap (január 25-én) reggel hatkor ébresztő, tisztálkodás, málházás, a szállás rendezése, reggeli az iskola ebédlőjében. Kenyér, szalámi, paprika,vaj és lekvár várt bennünket, finom teával. Reggeli elfogyasztása után a csomagokat autókba tettük, (a menet során nem szükséges anyagokat járműveken szállították a soron következő szálláshelyekre, az autók konvojban mentek át oda, majd a sofőröket buszokkal szállították vissza), és elindultak, hogy mihamarabb visszaérjenek a busszal, mi pedig indultunk a menettel a temető parkolójába, ahol csatlakoztak a katona sulisok és az ÖTT-s állomány. Megkaptuk az ebédcsomagot (rántott húsos szendvicsek salátával, banán és ásványvíz).
A menetszázad Jónás Ádám t. zászlós vezetésével, Fábián János t. alezredes vezényletével, hóval borított jeges úton indult meg a Gyöngyös-Pipishegyi Repülőtér, Mátrafüred, Pálosvörösmart útvonalon.
Mátrafüredre menet csodás tájon mentünk keresztül, vadakat is láttunk. Az ebédet a szabad ég alatt fogyasztottuk el, majd tovább indultunk Pálosvörösmartra, ahol a Világháborús Emlékműnél rövid megemlékezés, koszorúzás és mécses gyújtás zajlott díszőrséggel, katonai tiszteletadással. Itt üdvözölte Jásdi Balázs, a Doni Emléktúra kezdeményező szervezője a megjelenteket, megköszönve részvételüket. Az ünnepségek szokásos rendje a következő volt: bevonulás, Himnusz, köszöntők, a Doni Hősök Emléktúra ismertetése, ünnepi beszédek, koszorúzás, majd azt követően mécses gyújtás, Szózat, Magyar takarodó, és végül a kivonulás. Abasárra vezetett tovább az utunk, ahol nagy örömmel és végtelen vendégszeretettel fogadtak bennünket. Már Abasár község határában várt bennünket a polgármester asszony, és onnan együtt menetelt velünk. Elfoglaltuk a szállást ahol már kávéval, forró teával és zsíros kenyérrel fogadtak bennünket, majd egy rövid pihenő után indultunk a megemlékezésre, és a temetői mécses gyújtásra. Az este az Abasári civilek házában folytatódott, ahol terített csodaszép asztal várt bennünket. Herman István t. zászlós történelem órája után, köszöntőt mondott a polgármester asszony és ajándékokat nyújtott át a szervezőknek. Munkácsi ezredes úr emléklapot adományozott, Bagi László ezredes úr pedig egy könyvet adott át a polgármester asszonynak. A vacsora, amivel vártak bennünket, rendkívül finom volt. A helybeliekkel folytatott jó hangulatú beszélgetés után a szállásra mentünk, a kb. 20 km meneteléstől fáradtan, hamar elaludtunk.
2019.január 26. Az ébresztő után mindent elpakoltunk, az autókra feltettük a csomagokat, és mentünk reggelizni, az asztalokon szendvicsek és forró tea. Ahogy leültünk, már egy kedves hölgy ott termet és a kávét kérdezte, hogy hogyan kérjük. Fél perc sem telt el és máris egy nagyon finom kávéval indítottuk a napot. Jól lakottan, átmelegedve, polgárőri biztosítással, mínusz tíz fokban indult a menet Markazra, ahol Potoczki László polgármester úr fogadta a századot, a koszorúzás, emlékmécses gyújtása a Világháború hőseinek emlékművénél a már megszokott módon zajlott. Markazon forró teával, forralt borral, pogácsával, kedves fogadtatással vártak bennünket. Az ünnepségen Polgármester Úr elmondta, hogy az ő anyai nagyapja a Don kanyarnál veszett oda, egy barátja, aki sajnos már nem lehetett köztünk, megírta az emlékiratát, melyből egy példányt Munkácsi ezredesnek adott át. Dél körül indultunk tovább Domoszlóra. A temetőben a Világháborús emlékműnél, Paulenka Richárd polgármester és Munkácsi ezredes mondtak ünnepi beszédet. Ott is elhelyezték az emlékezés mécseseit mind a magyar, mind a szovjet hősi halottak emlékművénél. A megemlékezés után, az iskola éttermében kaptunk ebédet, babgulyást és túrós rétest. Az ebéd után a század „gépesítve” jutott el Egerszólát-Egerszalók útkereszteződésig. Itt kihasználva a rövid várakozási időt, gyönyörködtünk a Szalóki tó nagyságában, a csodás téli tájban. Folytattuk túránkat, dombra fel-dobról le és megint fel és le……., fárasztó menet volt. A műúthoz érve rendőri felvezetést kaptunk. Egerben először a Hősök temetőjébe, onnan pedig a Dobó térre meneteltünk. A megemlékezés után a Hősök kertjébe mentünk, gyertyagyújtás után indultunk a szállásra. Itt Szikra százados megköszönte a részvételt, gratulált a teljesítéshez és elköszönt azon résztvevőktől, akik nem tudtak a vacsorára maradni. A kollégium, ahol nagyon jó volt leülni, és átmelegedni tiszta és rendezett volt. Innen mentünk a vacsorára, ahol Munkácsi ezredes is megköszönte a részvételt, a közreműködőknek emléklapot, cd-t és könyvet adományozott, Bagi ezredes is könyveket adott át, és végül pedig Munkácsi ezredesnek egy 3d domborzati térképet. Eger város önkormányzata egy doboz Egri bikavért küldött a csapatnak, amit Munkácsi ezredes elküldte, az otthon maradt német tartalékos katonáknak, szerintem jól döntött. Megemlékeztünk Josef Schmid úrról, aki sajnos már nem lehetett velünk, az ő tiszteletére szólt a takarodó. A vacsora elfogyasztása után beszélgettünk még egy kicsit, majd elköszöntünk és indultunk haza, s ezzel számomra véget ért az első „Doni Túrám”.
Nagyon jól éreztem magam. Köszönet az emléktúra szervezőinek, vezetőinek, a támogatóknak, és a vendéglátóknak, a Magyar Honvédségnek, hogy egyenruhában a legnagyobb tisztelettel állhattam hőseink előtt. Külön köszönet, és hála MATASZ Pest Megyei Szervezetének, hogy lehetővé tették, megszervezték a lejutásomat, a rendezvényen való részvételemet, hogy képviselhettem a szervezetet, annak zászlaja mellett tisztelegve. Jövőre is ott szeretnék lenni a Doni Hősök Emléktúráján, hogy együtt hajtsuk végre a menetet, hogy ismét így tiszteleghessünk hőseink előtt.
Szöveg: Huszárné Biczó Magdolna ÖTT. szakaszvezető
Kép: Huszárné Biczó Magdolna ÖTT. szakaszvezető és Dr. Bardócz-Tódor András
