Immár huszadik alkalommal indult útnak a Doni Hősök Emléktúra. A jubileumi rendezvénysorozat ünnepi megnyitóját január 16-án, csütörtökön este tartották Székesfehérváron.

Az 1943-as doni katasztrófa áldozatai előtt tisztelgő esemény szervezői tizenkét különböző útvonalon rendeznek megemlékezést az elkövetkező hetekben. A kezdeményezéshez évről évre egyre többen csatlakoztak: ma már az ország 70 településén több ezren gyalogolnak tiszteletük jelképeként.

A jubileumi programsorozat központi nyitó eseménye a székesfehérvári Szent Imre templomban emlékmisével kezdődött. Ezt követően a megjelent hat menetszázad tagjai katonás rendben sorakoztak fel a Városháza téren, ahol Sáfár Albert dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága törzsfőnök támogató helyettese köszöntötte a megjelenteket. „Egy olyan hadseregre emlékezünk, amely kétszáz kilométer hosszú arcvonalát mélységi tagozódás nélkül volt kénytelen védeni, amely páncélelhárító fegyverrel és harckocsival korlátozott számban rendelkezett, amelynek zömmel fogatolt tüzérsége állóharcra kényszerült, amelyhez – utánpótlási helyzetének katasztrofális állapota miatt – csak kis részben érkezett ki a téli harcfelszerelés és a ruházat, s amelynek katonái 2500-3000 kilométerre  távol szülőföldjüktől küzdöttek és áldozták életüket” – fogalmazott. Sáfár dandártábornok hangsúlyozta: a Doni Emlékemet immáron két évtizede példaértékű a mai nemzedék számára hiszen a menet résztvevői valós teljesítménnyel, az időjárás viszontagságaival dacolva teszik meg az utat, így tisztelegve a Don-kanyarban harcolt, elesett, eltűnt vagy hadifogságba esett honvédek előtt.

Ezt követően dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere szólt a résztvevőkhöz. „Székesfehérvár történelmi szerepét nem élhette volna meg a múltban és a jelenben sem úgy, hogy ne kapcsolódtak volna hozzá katonák, katonacsaládok. Így válik ugyanis egy település katonavárossá. Egy ilyen városnak azonban emlékezni nem csak lehetősége, hanem kötelessége” – mondta. A polgármester köszöntője zárásaként úgy fogalmazott: miközben a hetvenhét évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a jelenben is itt vannak velünk a katonák. „Ott állnak a főterünk egyik szegletében, ott vannak a határaink mellett, vagy éppen azon kívül. Védik azt a szabadságot, amiért elődeink küzdöttek” – mondta.

A szokásoknak megfelelően Jásdi Balázs tartalékos főhadnagy, a Magyar Tartalékosok Szövetség hagyományőrző tagozatának vezetője átadta a menetszázadok parancsnokainak a Magyar Honvédség Parancsnokának díszparancsát, amely jelképesen utasítást ad a tervezett menetek végrehajtására.

Mielőtt útnak indultak volna a menetszázadok, az eseményt jelenlétével megtisztelő vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlós, tartalékos főhadnagy, doni veterán gondolatait tolmácsolták. „A visszavonulást, mint minden katona mi is nehezen éltük meg. A legfájóbb talán mégis az volt: láttuk elesni barátainkat és bajtársainkat, akik földi maradványait hátrahagyva nem tudtuk megadni nekik a méltó végtisztességet. Mint akkori parancsnok mai napig gyötör a lelkiismeret, hogy katonáimat nem menthettem meg a hősi haláltól, a hadifogságtól és nem vezethettem haza őket családjukhoz” – hangzott el a rendezvényen. A Honvéd Hagyományőrző Egyesület korelnöke levele végén úgy fogalmazott: „most, hogy onnan indultok, ahonnan egykor 78 évvel ezelőtt ezt az öltözet viselve mi elindultunk, emlékezzetek minden – a háborút megjárt – magyar katonára különösen azokra a hősi halottjainkra, akik a legdrágábbat, életüket áldozták Hazánkért.”

A második világháborús hősi halottak emléke előtt tisztelegve díszlövéseket adtak le, majd mécseseket helyeztek el az Országalma téren felállított emlékműnél, végül a Szózat és a Magyar Takarodó zárta az ünnepélyes megnyitót.

vitéz Smohay Ferenc magyar királyi zászlós levele