Hadisírgondozás A MATASZ Pest Megyei Szervezetében a COVID-19 pandémia ideje alatt
Már több hónapja tart mindenkit „kordában” a korona vírus járvány. A MATASZ Pest Megyei Szervezete is elhalasztotta tervezett programjait, mindazt, amit az elmúlt években már sikeresen végzett az év ezen időszakában, legyen az egy iskolai honvédelmi nap, vagy egy-egy település, falu, vagy város napján, közösségi, családi rendezvényén való program megtartása. Új hősöket tisztelhetünk és tisztelünk, azokat a korábban hétköznapinak tartott foglalkozásokban dolgozókat – orvosokat, ápolókat, bolti eladókat, tűzoltókat, rendőröket, katonákat, köztük tartalékos katonáinkat is, és még hosszan folytathatnánk a sort – akik élhetővé és reménytelivé tették, illetve teszik most is mindennapjainkat. A MATASZ Pest Megyei Szervezet tagjai közül többen is „névtelenül” végzik önkéntes segítői munkájukat, csak a segítségre és nem önmaguk fényezésére gondolva. Ők váltak most szervezetünk hőseié, akikre büszkék vagyunk! Közösségünk tagjai közül vannak azonban olyanok is, akik a szó, hagyományos értelmében végzik – katona hőseinket éber emlékezetünkben tartó – hagyományőrző tevékenységüket. A históriás könyvek és az irodalmi művek sok-sok egykor élt hősünk emlékét igyekeznek bennünk fenntartani, de sajnos nem mindenkiről születtek és születhetnek örökbecsű irodalmi alkotások, de még történelmi leírások sem. Ettől függetlenül egy-egy kisebb közösségben fennmaradtak az elődök emlékezetei, hőstettei, amiket az utódok méltán ápolnak.
A Pest Megyei Szervezet két tagja, akik nem mellesleg a MH 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred, 17. zászlóalj, 3. járási század önkéntes területvédelmi tartalékos katonái, parancsnokuk tájékoztatását követően felvették a kapcsolatot az MH KIK NYP Pest Megyei Hadisírgondozó Szaktisztjével, Berta Csaba hadnagy úrral, és egyeztették a MATASZ PMSZ március 06-i megyei taggyűlésén felvázolt elképzeléseiket, lakóhelyük környezetében végezhető hadisír gondozási feladatokról. Ezek természetesen nem voltak ördögtől valóak! Hogy miét is? Nem kell ahhoz rendelkezni senkinek jövőbe látó képességekkel – mint ahogy a MATASZ Pest Megyei Szervezeténél sem rendelkezik senki ilyen képességekkel – de lehet rendelkezni józan belátó képességgel, ami arról szól, hogy a meglévő tudásunk birtokában tudunk-e és akarunk-e segíteni embertársainkon, barátainkon. Tudunk-e és akarunk-e ezekben a vészterhes időkben is a társadalom, a lakóhelyünk és a közösségünk érdekében hasznos, előremutató munkát végezni. Nos, a Pest Megyei Szervezet tagjai közül többen vannak akik igen!
Papp László ött. szakaszvezető és Medveczki Ádám ött. szakaszvezető tagtársaink sem azok az otthon üldögélő fajta emberek, Ők is a tenni akarók táborát erősítik. Nyitottak a számukra új és általuk is hasznosnak ítélt dolgok iránt. Egy a januári, a Heves megyei „Doni Túrán”folytatott baráti beszélgetés során keltette fel a figyelmüket az is, hogy a lakóhelyük környékén is számtalan és – sajnos ezek között – sok elhanyagolt katonasírt tartanak nyílván, vagy beszél róluk az emlékezet. Körbejárták az általuk ismert régi temetőket, sírhelyeket és gyűjtötték az információkat az ott élő öregektől ezekről a sírokról, amelyek sokszor nem is a temetőkben találhatóak. Így jutottak el Dapsai Dapsy Sámuel huszárőrnagy sírjához is, aki az 1848-49-es szabadságharc alatt gróf Guyon Richárd tábornok segédtisztje, majd Pest megye főszolgabírója volt. Történelmi és kulturális emlékezetünk sajnos keveset őrzött meg Dapsai Dapsy Sámuelről, de a gróf Guyon Richárd tábornok által az 1848–49-es szabadságharc téli hadjáratának egyik jelentős következményekkel járó ütközetéről, az 1849. február 5-én a Branyiszkói-hágónál vívott győztes csatáról már annál többet. Ezek ismeretében elmondhatjuk, hogy gróf Guyon Rihárd tábornok mellett segédtisztként szolgáló Dapsai Dapsy Sámuel is derekasan kivehette részét a szabadságharc küzdelmeiből, ezért emlékének ápolása több mint kívánatos.
Papp Laciék először föltérképezték a helyszínt, a Domony-Aszód-Bag háromszög alkotta területet. A sir egy régi temetőnél található, ahova már nagyon rég nem temetnek, viszont nagyon szép környezetben, egy dombtetőn található, ahol egyébként a történelmi, régészeti kutatások megállapítása szerint egykoron egy Árpádkori földvár állhatott. A sírhelytől elénk tárul a Galga völgye varázslatos szépsége, a zöldellő gabonamezők, a völgyben pedig komótosan, lassan csordogál a Galga patak. A munkát először egy kis tereprendezéssel kezdték, vagyis ki kellet irtani a gazt, és le kellet vágni a buján növő füvet. A síremlék környezetének rendbetételét követte a sírkő feljavítása. Rendesen fogyott a sírkőtisztító, kopott a drótkefe, de a kitartó munka eredményeként lassan előtűntek a moha eltávolítása után a síremlékbe vésett betűk. A síremléket körülvevő régi rozsdamarta kovácsoltvas kerítés is megért a felújításra. Medveczki Ádám szakszerű munkája eredményeként előbb a rozsda lett eltávolítva, majd az alapozás és festés után a kerítés is új színében pompázott a dombtetőn. Sajnos az idők folyamán néhány oszlop és a kerítést teljessé tevő kapu már eltűnt, de ennek ellenére nem volt haszontalan barátaink munkája. Ahogy idejük engedte, úgy jártak ki a sírhoz dolgozni, amit csak néha zavart meg egy-egy varjú kíváncsi károgása. A napok múlásával egyre látványosabban szépült a síremlék. A munka utolsó fázisában a betűk aranyozására is sor került. Laci a kerítésen talált régi nemzetiszínű szalagot kimosta és visszahelyezte a kerítésre azokkal a papírzászlókkal együtt, amelyeket valamikor korábban egy gyerekcsoport tehetett még oda és legvégül az emlékezés koszorúi is a helyükre kerültek.
Megnyugtató érzés, ha arra gondolunk, hogy azok a gyerekek, akik a zászlókat beleszúrták a kerítés hézagaiba, nem felejtik el a nemzet hős halott katonáit. Talán, ha legközelebb arra járnak, és megállnak majd egy pillanatra a felújított síremlék előtt, ismét felidézik emlékezetükben az 1848-49-es szabadságharc katonáinak hőstetteit és a hazaszeretet kiteljesedik szívükben.
Szöveg: Bíró Sándor ny. r. ezredes
Képek: Papp László ött. szkv és Medveczki Ádám ött. szkv.