400 esztendővel ezelőtt, 1620. május elején – egyes források szerint 1-jén, míg más dokumentumok szerint 3-án – született Zrínyi Miklós horvát bán, költő és hadvezér, a kora újkor legjelesebb magyar-horvát államférfija és hadtudósa.

Páratlan politikai, katonai és irodalmi teljesítményének köszönhetően méltán vált a tizenhetedik század, sőt a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakjává, akinek tiszteletére a Magyar Országgyűlés – a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére – 2020-at Zrínyi Miklós-emlékévvé nyilvánította.

A jeles évforduló alkalmából cikkünkben a török-magyar háborúk egyik legjelentősebb hadművészeti teljesítményével, az eszéki híd 1664. február 2-i felégetésével emlékezünk rá.

Habár az 1650-as évek végén Erdély és a Török Birodalom között jelentősen megromlott a viszony, a Habsburg Birodalom erre meglehetősen erőtlenül reagált. Hiába kérte I. Lipót császár védelmét az újonnan megválasztott Kemény János erdélyi fejedelem, a Raymondo Montecuccoli császári tábornok vezetésével érkezett csekély haderő csupán arra volt elegendő, hogy kivívja a török szultán haragját a Habsburgokkal szemben.  Hamarosan jelentős török-tatár sereg tört be Erdélybe, amelynek fővezére Apafi Mihályt tette meg fejedelemnek. Kemény János így magára maradt, mégis megkísérelte, hogy támadást indítson Apafi és az őt támogató törökök ellen. A törökök gyorsan reagáltak és az 1662. január 23-án vívott nagyszőlősi csatában szétverték Kemény János csapatait, aki maga is holtan maradt a csatatéren.

A porta azonban nem elégedett meg az erdélyi viszonyok „rendezésével”, az 1606-os zsitvatoroki béke megsértésére hivatkozva a szultán nagyszabású büntető hadjáratot tervezett Magyarország ellen. Az 1663-ban megindult török offenzíva során Köprülü Ahmed nagyvezér mintegy 80 ezer fős sereggel érkezett meg Magyarországra, majd ostrom alá vette a Felvidék kulcsának számító, Érsekújvárt. A Dunántúlon felállított magyar hadsereg főparancsnokává ekkor Zrínyi Miklóst nevezte ki a császári udvar, aki előbb Zrínyi-Újvárnál aratott győzelmet a törökök felett, majd Pozsonynál kívánt csatlakozni az Érsekújvár felmentésére igyekvő királyi sereghez, azonban az erősség negyven napi ostrom után török kézre került. A törököknek így sikerült komoly rést ütniük a Nyitra-Komárom-Érsekújvár-Győr védvonalon, amely Bécs védelmét képezte. A vár elvesztése ellenére Zrínyi először a Csallóközben aratott győzelmet a váradi pasa felett, majd a Dél-Dunántúl területén folytatott hadműveleteket követően a Muraközbe nyomult, ahol 1663. november 27-én egy tizenötezer fős török-tatár hadat vert szét. A törökök ezt követően a déli hadszíntéren is téli szállásaikra vonultak. „Zrínyi már régóta készült arra, hogy a támadó hadműveleteket délre vigye. Zrínyi-Újvár 1661-es felépítése is egyértelműen jelzi, hogy offenzív tervei vannak a térségben, hiszen a vár nemcsak átkelőhely biztosító sáncként funkcionált, hanem adott volt a lehetőség egy védett tábor kiépítésére is” – mondta el kérdésünkre Négyesi Lajos ezredes, hadtörténész, hozzátéve: a bécsi haditanács tehetetlenségét látva a magyar politikai elit a Rajnai Szövetség támogatását igyekezett megnyerni egy török elleni támadóhadjárathoz. A döntésre nem kellett sokáig várni, így a szövetség által felállított ütőképes sereg Wolfgang Julius von Hohenlohe generális vezetésével hamarosan megérkezett hazánkba, ahol egyesült Zrínyi Miklós, Esterházy Pál, Batthyány Kristóf, és Draskovich János hadaival. „A körülbelül 25-26 ezer főt számláló nemzetközi sereg 1664 januárjában Zrínyi-Újvárnál várnál gyülekezett, majd innen kiindulva villámgyorsan csapott le: elfoglaltak számos török végházat – köztük Berzencét és Babócsát, Barcs várából pedig harc nélkül kivonult az őrség, amelyet az odaérkező keresztény had aztán felégetett. Az előretörés lendülete azt mutatta, hogy a török kézen lévő stratégiai erősség, Kanizsa előterében lévő kisebb várak nem jelentenek akadályt a támadó csapatoknak” – tette hozzá a hadtörténész.

Zrínyi csapatai január utolsó napjaiban elérték a jól megerősített Szigetvárt, amelynek őrsége felkészült a védekezésre. „A keresztény csapatok ágyúlövésnyire meg tudták közelíteni a várat, ami alátámasztja azt a tényt, hogy azon a télen a rendkívüli hideg miatt a környező mocsarak befagytak, így az ostromlóknak lehetősége volt a jég hátán ágyúkat juttatni a vár közelébe” – mondta Négyesi Lajos, aki szerint Kanizsa viszonylatában is felmerült az elképzelés, hogy a befagyott mocsarakra támaszkodva indítsanak hadműveleteket a vár ellen.

Megfelelő ostromeszközök híján Szigetvár ostroma végül elmaradt, de a támadók feldúlták I. Szulejmán szultán türbéjét, azonban Zrínyi megtiltotta a szultáni sír kifosztását.

Január 27-én a keresztény sereg előőrsei elérték Pécs külvárosát, majd heves harcokat követően elfoglalták. „A csapatok addig már több mint százötven kilométert tettek meg a rettentő hidegben, sőt a korabeli források beszámoltak arról, hogy a katonák a megfagyott földbe képtelenek voltak a sátorcövekeket leverni, ha esetleg mégis sikerült, másnap nem tudták összecsomagolni, mert annyira megfagytak a ponyvák ”- idézte fel Négyesi Lajos, hozzátéve azt is, Zrínyi csak úgy tudta motiválni Hohenlohét és a rajnai szövetség katonáit, hogy megígérte nekik: Pécs elfoglalásával hatalmas zsákmányra tehetnek szert. Ez meggyőzte a keresztény csapatokat, akik véres harcok árán betörtek a városba, ahol hatalmas hadizsákmányra tettek szert. Ennek ellenére a sereg ellátási gondokkal küszködött. Esterházy Pál így írt erről: „bámulatos, hogy ekkora bőség mellett mily nagy volt a táborban a kényszerínség, ugyanis míg dúskáltak a gabonában, nem volt elegendő malmuk, s ezért a sereg nyomasztó kenyérhiányban szenvedett.”

Pár nappal később Zrínyi és Esterházy Pál 5000 főnyi horvát-magyar lovassággal Eszék felé vette az irányt, míg a sereg maradéka a pécsi belső vár további ostromával foglalatoskodott. „Gyakorlatilag Pécs volt a kiinduló pont, ahonnan további 80 kilométeres utat kellett megtenniük ellenséges vonalak mögött. Február 1-jén érték el a törökök utánpótlását biztosító, megközelítőleg 8 kilométer hosszú tölgyfahidat, amelyet a befagyott mocsarak miatt biztonságosan meg tudtak közelíteni. Az eszéki vár török őrsége ugyan lövöldözött rájuk, de nem sokat értek el vele” – fűzte hozzá Négyesi Lajos. Esterházy Pál korabeli beszámolója szerint: „az volt a határozat, hogy rakjunk tüzet a híd alatt, s úgy égessük el – amit fáradhatatlan munkával két nap alatt el is végeztünk. Nádat kerítettünk ugyanis, amit bőségesen adott nekünk az Isten, s felülről borítottuk vele a hidat, sőt alsó részét is betömködtük, s az oldalába is mindenütt nádat dugdostunk, majd végül alulról meggyújtván a hidat Plutónak áldoztunk. Két teljes napon át és éjszaka szünet nélkül keményen dolgoztunk, s végre az egész szerkezetet Isten segítségével porrá égettük. Borzalmas látvány volt, midőn éjszaka szemléltük ezt az oly sokezres lépés hosszúságú, meggyújtott fáklyaként égő hidat, mint valami ránk szakadó ördögi látomás.” Miután a híd már teljesen leégett, a horvát-magyar lovasság Pécsnek vette az irányt, útközben Baranyavárt is felégetve. „Zrínyi tehát visszatért Pécsre, amelynek Hohenlohe nagyon megörült és a soron következő haditanácson próbálta kieszközölni Pécs ostromának folytatását. Zrínyi azonban a vezérek többségével egyetemben a visszavonulás mellett döntött, amelyen Hohenlohe természetesen vérig sértődött. A német hadvezér szempontjából ugyanis az eszéki híd felégetése teljesen érdektelen volt, ő a gazdag zsákmány reményében érkezett Magyarországra és most tízezer dühös katonának kellett elszámolnia az ígéretével. Nem véletlen, hogy a későbbiekben Hohenlohe többször is Zrínyi ellen foglalt állást a haditanácsban” – mondta Négyesi Lajos.

A hadjárat véget ért, s noha Szigetvár és Pécs falai ellenálltak a támadóknak, a hazatérő Zrínyi Miklóst nem csak a Habsburg Birodalomban, de egész Európában hősként ünnepelték. A téli hadjárat a korban hadműveleti bravúrnak számított: a szokatlanul hideg tél és az ellátási gondok ellenére a keresztény csapatok csaknem 300 kilométert tettek meg ellenséges területen, ezalatt számos török erősség elfoglalásával, valamint a Dráván épített átkelő megsemmisítésével közelebb hozták a stratégiai erősség, Kanizsa elfoglalásának esélyét.

* * *

„1000 év katonái” – honvédelmi csapatvetélkedő középiskolásoknak

A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség „1000 év katonái” címmel kétfordulós honvédelmi témájú szellemi csapatvetélkedőt hirdet. A verseny célja, hogy a középiskolások megismerjék a magyar hadtörténelem győztes eseményeit és ezáltal a szervezők bemutassák számukra a megújuló Magyar Honvédséget.

A kétfordulós vetélkedőről, valamint a jelentkezés feltételeiről további részletek a honvedelem.hu/1000-ev-katonaioldalon olvashatók.