2020. június 27-28-án hosszú idő után ismét Spartan Race akadályversenyt rendeztek Magyarországon. A COVID-19 járványveszély miatti kényszerszünet után ez volt az első Spartan Race rendezvény a közép-európai régióban. Az első, szombati napon a hosszú táv (BEAST) és a gyerek futamok (KIDS) kerültek megrendezésre, vasárnap pedig a rövid táv (SPRINT) indulói álltak rajthoz. Magam a BEAST táv nyílt (OPEN) futamán álltam rajthoz szombat reggel 9 óra 25 perckor.
A Spartan Race nagyjából egy évtizedes története az Egyesült Államokban kezdődött: a műfaj alapítója Joe De Sena ultrafutó, triatlonos, túlélőversenyek résztvevője, aki 2000-ben társaival Kanadában vett részt egy téli túlélőversenyen, ahol a hóba ásták be magukat, hogy elkerüljék a fagyhalált. Az itt szerzett tapasztalatok adták az ötletet Joe-nak ahhoz, hogy egy újfajta, akadályokkal fűszerezett terepfutóversenyt szervezzen. Az ötletből az egész világot behálózó rendezvénysorozat és vállalkozás lett. Ma már minden kontinensen rendeznek Spartan Race-t sprint, közép, hosszú és ultra távokon, vannak csapatversenyek, kontinens-és világbajnokságok is.
A versenyek célja, hogy a résztvevőket kimozdítsa a komfortzónájukból, s a fizikai terhelés mellett mentálisan is próbára tegye őket. Az indulók általában kapnak térképet a pályáról, de a valóság mindig brutálisabb. Ahogyan az életben, úgy itt is akkor jönnek a legnehezebb – mászást, egyensúlyozást, vagy éppen teherhordást követelő – akadályok, amikor az ember már úgy gondolja: túl van a nehezén. Számos híres-hírhedt akadály van: ilyen az Olympus, ahol egy 45 fokban megdöntött palánkon kell oldalazva végigmászni lyukakba, láncokba kapaszkodva, vagy éppen az Atlas Carry, ahol kb. 45kg-os kőgolyót kell cipelni 15 méteren át oda és vissza (a hölgyeknek könnyebb kőgolyót kell vinniük). További pszichikai teher, hogy bizonyos akadályok elrontása esetén 30 négyütemű fekvőtámasz („burpee”) a büntetés, amelyet külön zónában, felügyelet mellett köteles teljesíteni a versenyző. Nem nehéz elképzelni, hogy 15-20 km megtétele után, vagy éppen sokadszorra végrehajtva milyen kemény tud lenni ez a teljes testes gyakorlat!
A Spartan Race szellemisége az ókori Spárta harcosainak morálját követi. A soha fel nem adás, a meg nem alkuvás és a fair play mellett alapvető érték a bajtársiasság is: az elit futamok kivételével lehet – és illik is – segíteni egymásnak. Ebben a műfajban is megvannak az élversenyzők, de az elismerés kijár minden célba érkezőnek, a szervezők pedig külön is kiemelik, példaként állítják a többiek elé a legnagyobb küzdőket. Az orfűi versenyen is találkoztam azzal a fiatalemberrel, aki fél lábbal, mankókra támaszkodva, bármiféle könnyítés nélkül teljesítette az egészséges ember számára is komoly próbatételt jelentő pályát. Megtiszteltetés volt kezet fogni, együtt versenyezni vele!
A június végi rendezvénynek az Orfűi-tó melletti kemping és környéke adott otthont, a szervezők itt rendezték be a versenyközpontot a regisztrációs sátrakkal, az elsősegélyhellyel, valamint a rajt-és célterülettel, ahová a nap nagy részében csak a karszalaggal rendelkező versenyzők léphettek be a nagyobb tömeg elkerülése érdekében. A járvány elleni védekezést szolgálta az is, hogy míg általában az egyes futamok résztvevői 250 fős hullámokban rajtolnak minden negyedórában, most maximum 50 fős csoportokban, 10 percenként rajtoltak a versenyzők. A rajt időpontja előtt tíz-tizenöt perccel kellett jelentkezni a rajtzóna melletti három „karám” egyikében, ahol a másfél méteres biztonsági távolságot betartva zajlott a bemelegítés, majd a szpíker utasítására a soron következő csoport felsorakozott a rajtvonalnál, és kezdetét vette a több órás küzdelem a természetes és mesterséges terepakadályokkal.
A Nyugat-Mecsek erdős-hegyes vidékén vezető pályákat úgy alakították ki a szervezők, hogy a leghosszabb táv, a BEAST egyben a SPRINT táv pályáját is „tartalmazta”. A különbség annyi volt, hogy a versenyközpont környékére visszaérve nem a célba kellett befutni, hanem az Orfűi-tavon átkelve folytattuk az utat egy hosszabb hegyi körre. A járvány elleni védekezés érdekében nem voltak víz alá merülős akadályok, csak derékig-mellkasig érő vízben kellett időnként átkelni.
Épségben, jó időeredménnyel való beérkezés volt a célom az orfűi Spartan Beasten. Csak álom volt, hogy 3 óra közeli időt megyek, ehhez képest 2 óra 50 perc alatt értem célba. Arról viszont álmodni sem mertem, hogy az Open futamban egyéniben első helyen végzek. Hálás vagyok a jó Istennek, edzőimnek, támogató családtagjaimnak és barátaimnak, a szervezőknek, és nem utolsósorban a sok kőkemény sportembernek, akikkel együtt küzdhettem!
Budapest, 2020. július 17.
dr. Kintzly Péter
ömt. fhdgy.