Olaszfalu Önkormányzata szervezésében március 24-én vasárnap a Római Katolikus templomban az elmúlt évek hagyományainak megfelelően szentmisével és a tisztelet virágainak elhelyezésével emlékeztek meg a településen a Fájdalmas Péntek tragédiájáról.
A kis bakonyi faluban évente megemlékeznek az 1945. március 23-i eseményekről, amit az itt élők napjainkban, csak a Fájdalmas Péntek néven tartanak számon. A 2. világháború frontvonala egy pénteki napon érte el Olaszfalut, ahol a falu lakói már a húsvéti ünnepekre készülődtek és a szovjetek a falu 32 fiatalját azonnal ki is végezték. Ezzel az érthetetlen, és tragikus eseménnyel írta be magát a 2 világháború magyarországi történelmébe a Veszprém megyei kis település Olaszfalu.
A vasárnapi szentmisét Dékány Árpád, Sixtus Apát celebrálta. A megemlékezés felvezetésében elmondta, hogy ez a nap másabb, mint a hagyományos vasárnapi istentiszteletek. A rendszerváltás óta hagyománnyá vált, hogy március utolsó vasárnapján megemlékezzenek a faluban történt Fájdalmas Péntekről. A háborúk kegyetlen velejárója az ártatlan emberek meggyilkolása. A háborúké, amelyek valamilyen ideológia szolgálatában pusztítják az emberi értékeket. Az 1945 március 23-i események során is 32 ártatlan ember halt halált, amelynek következtében nagyon sok család addigi élete gyökeresen változott meg. Elmondta, hogy a ma emberének emlékeznie kell az áldozatokra és imádkozni, az áldozatok lelki üdvéért. Mert a háború szörnyűsége most is itt van a közelünkben és csak azzal védhetjük meg magunkat, ha emlékeztetjük az embereket az igazságtalanságokra, a kíméletlen pusztításokra. Az Apát úr a szentmise végén megáldotta azokat a koszorúkat és virágokat, amelyeket a résztvevők az emlékműre helyeznek.
A rendezvény Ovádi Péter a térség országgyűlési képviselője rövid megemlékezésével folytatódott. Elmondta, hogy 1945. márciusában a németek Magyarországon igyekezték feltartani az előre törő szovjet csapatokat és több olyan „birodalmi védőállás” került kialakításra, amelyeknek a szovjet erők felmorzsolását szánták addig, míg a németek erők a hátországban felerősödnek. A Dunántúlon felépített egyik védvonal érintette Olaszfalu térségét, elsősorban a Bakony erdősége miatt. Az orosz csapatok 20-a környékén érték el ezt a védvonalat, a faluhoz 22-én és 23-án értek.
A falu elfoglalása során végezték ki a 32 fiatal férfit. A szörnyű az volt ebben, hogy a fiatalok nem a lövészárkokban, harci körülmények között veszítették el az életüket, hanem a gonosz ideológiák áldozataivá váltak. Emlékezni kell erre a szörnyű eseményre, ki kell mondani azt is, hogy itt Olaszfaluban ezeket a fiatalokat meggyilkolták, amelyről a rendszerváltásig beszélni sem lehetett. Az értelmetlen halál borzalmas dolog, ami felkorbácsolja az emberi érzéseket, és ezt a lelkekben kell a ma emberének helyre raknia, többek között azzal, hogy soha nem felejthetjük el ezeknek a fiataloknak az emlékét.
A megemlékezésen idézeteket olvastak fel Mozsgai József, a falu plébánosa 2001-ben megjelent kiadványából, aki az itt élők elmondásai alapján igyekezett feldolgozni és írásos formában megjelentetni az 1945-ben történteket.
„A szovjet katonák házról házra jártak és a német katonák mellett az itt élő férfiakat keresték és azonnal helyben végeztek velük. A falura másnap a döbbenet csendje ült! Március 25-én – ekkor a naptár szerint Virágvasárnap volt- szedték össze a halottakat. Az áldozatokat, akik már merev állapotban voltak, tehén vontatta szekérre rakták. A közös sírban egymás mellé tették a halott testeket. A bíró: Dobos Antal bácsi egy-egy kis botocskára írta a neveket, hogy lehessen tudni, ki és hol fekszik. Az ő fia is a többi között volt!
A temetést felügyelte egy orosztiszt, akitől Erdősi András kántortanító, aki orosz fogságban megtanult oroszul megkérdezte: Miért történt ez? (Az öldöklés szót nem merte kimondani!) Ezek nem voltak németek, nem voltak katonák. Ezek nektek, oroszoknak nem ártottak!
Kiábrándító volt a válasz: Háború van! Háborúban sok minden megtörténik. Tévedés is. A válasz rettenetes, de a tisztet is meg lehet érteni: sok ezer kilométer háború-tengeren átgázolva, ő már nem tud meghatódni és könnyezni idegenek halálán…A hozzátartozók évtizedekig némán könnyeztek. Némán, mert még a családban sem mertek beszélni 1945. március 23-áról, a Fájdalmas Péntekről. A sírok beszentelését két héttel később, 1945. április 8-án. Fehérvasárnap végezhette el Hegedűs Armand olaszfalui plébános. Ekkor már kapott rá engedélyt.”
A miért (?) – napjainkig is megválaszolásra vár!
Később a rendszerváltást követően a faluban élők a templomkertben emlékművet állítottak, majd Mozsgai József a Fájdalmas péntek – kiadványában dolgozta fel a faluban történteket. Nem volt egyszerű dolga, mert a kitelepítésekkor sok érintett családot ismeretlen helyre költöztettek, és akik itt maradtak és szemtanúi voltak az eseményeknek, már sokan nem voltak az élők sorában.
Az ünnepség záró aktusaként a hősi halottak neveinek felolvasását követően egy-egy szál jelképes virág került elhelyezésre az oltár melletti virágok közé.
A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával zárult. A MATASZ Veszprém Megyei Egyesület már évek óta aktívan részt vállal a megemlékező ünnepségeken. Több esetben fiatal kadétok bevonásával tisztelgünk a fiatal áldozatok emléke előtt. A DON-80 Emlékmenet során a fiatalok koszorúzták meg az emlékművet, az idei évben Demeter Ferenc elnök és Simon-Jójárt Sándor helyezték el a megemlékezés virágait.
Az emlékmű felirata:
Ifjúság állj meg e márvány lapok előtt,
S ne feledd mily nagyok voltak ők!