A Magyar Királyi Honvédlégierő 101. Puma Vadászrepülő Osztály megalakulásának 80. évfordulójáról emlékeztek katonák és a civil szervezetek képviselői május 2-án, a Veszprém Vármegyei Levéltár falán elhelyezett emléktáblánál.
Gráczki László nyugállományú alezredes a megemlékező beszédében elmondta, hogy Magyarország légtere a német megszállás miatt 1944 elejétől először angolszász, majd később szovjet és amerikai hadműveleti területté vált. 1944 tavaszán az ország ipari létesítményeit és közlekedési csomópontjait nagyszámú bombázó kötelék támadta, illetve rendszeresek voltak a bombázó kötelékek átrepülései az ország légterében.
Az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek ellensúlyozására úgy döntött, hogy a légtér védelmének érdekében fel kell állítani egy hatékonyan alkalmazható vadászrepülő ezredet. A cél az volt, hogy a nagy számban támadó bombázó kötelékek tevékenységének megzavarására minél több vadászrepülőt lehessen egyidejűleg bevetni.
A Magyar Királyi Honvéd Légierő 101, Puma Vadászrepülő osztálya 1944. május 1-én alakult meg, és ez képezte az alapját a később felállításra kerülő vadászrepülő ezrednek. Az ezred repülőterének a Veszprém észak irányában lévő Jutapuszta területét jelölték ki, ahol a repülőtér kiépítése már 1939-ben befejeződött. A repülőtér szemrevételezése 1944. április 7-én megtörtént, amikor az osztályparancsnok felmérte a repülőtér állapotát, felszerelését és elkészítette a javaslatát a szükséges fejlesztésekre.
A vadászrepülők elnevezését a vörös, üvöltő pumafejet Heppes Aladár 1938-ban tervezte meg és vezette be a magyar légierőben. A jelkép azt fejezte ki, hogy a puma csak akkor támad amikor az életterét veszély fenyegeti és csak addig, amíg a veszélyt elhárította.
A Pumák harcoltak az amerikai 15. Légihadsereg és a Szovjet Légierő ellen, elsősorban Magyarország, de a háború végén Ausztria felett is. Zászlójukon a következő állt: „Jelszavunk a bátorság, kísérőnk a szerencse!” A Pumák 362 napon át harcoltak, védelmezve az ország légterét a túlerővel szemben. Összesen 408 bevetésben vettek részt, 3120 gépfelszállást teljesítettek és ez alatt 412 légigyőzelmet arattak. Az árát ennek azzal fizették meg, hogy minden harmadik pumás pilóta a sikerekért az életével fizetett és a háború végére a repülő technikai veszteségek is jelentősnek bizonyult.
Az ünnepség az áldozatokért mondott imával folytatódott, amelyben Oláh Emil ezredes, tábori lelkész kérte a mindenhatót, hogy fogadja be azokat a hős pilótákat, akik a legkedvesebbet az életüket áldozták a házáért.
Az imát követően az állami és társadalmi szervezetek képviselő, valamint az egykori Puma osztály családtagjai koszorúkat helyeztek el a levéltár falán lévő emléktáblánál. A MATASZ VME koszorúját Simon-Jójárt Sándor nyá. ezredes helyezte el.
Az ünnepség második részében a résztvevők az Agóra Városi Művelődési Központ színháztermében megtekinthették a két egykori Puma pilótákról – Szentiványi János, Frankó Endre – 2016-ban készült, Veterán film – című dokumentumfilmet.
A film fiatal alkotógárdája nagyon jó érzékkel mutatta be a két kilencven felett – akkor még – élő pilótalegenda érzéseit, gondolatait a múltjuk és a jelen valóságának tükrében. A film egyik elgondolkodtató üzenete az volt, amikor a pilóták a halálfélelemről beszélgettek. Megegyeztek abban, hogy minden felszállás előtt, minden pilótában benne volt az a természetes érzés, amit halálfélelemnek neveznek. Ezt az érzést legyőzni, és ezzel a nem mindennapi jelzőt, a „hőst” kivívni csak az tudta, aki ezen a túl tudott lépni és csak a különleges feladatra, és a repülés iránti szeretetre koncentrálva volt képes cselekedni.
Demeter Ferenc