Három ország két nap menet

(22nd Three-Countries-Two-Day-March)
2016. szeptember 30. – október 02.
A német tartalékos katonák Bavariai csoportjától kaptunk meghívást a Passau környéki hegyekbe a „Három ország két nap menet” elnevezésű rendezvényre egy kis közös katonai masírozásra. A táj gyönyörű, tehenek legelnek a hihetetlenül zöld hegyoldalakon, rendezett porták, muskátli, nyugalom, akár csak az ausztriai Tirolban lenne az ember.

Innen már nincs messze a Német–Cseh–Osztrák hármas-határ és a rendezvény elnevezése is utal rá, hogy célunk a három ország területének érintése volt a menet során. A résztvevők száma 300 főben került limitálásra a szervezők által, mely szerint aktív és tartalékos katonák, valamint civilek is részt vehettek a meneten. A Magyar Honvédség, a Magyar Tartalékos Szövetség és a Veszprém megyei egyesület képviseletében 2 fővel vettünk részt a rendezvényen, (Kaptur József nyá. repülő alez. Kapturné Bíró Anna tzls.) Simon-Jójárt Sándor nyá. ezredes, Elnök úr felkérésére.

Komoly erőpróba volt az első nap mindenkinek. Kilenc óra erőltetett menetben, nehéz terepviszonyok és szintkülönbségek legyőzésével sikerült megtennünk a 38 km-es távot. A sziklás egy-nyomsávú ösvények, ahol minden lépést meg kellett fontolni és folyamatosan koncentrálni kellett, szintén nehezítette a menetelést. Az idő fantasztikus volt, a távot 7 ellenőrző, frissítő ponttal tették elviselhetővé a szervezők.Az első szakaszon még vígan beszélgettünk, de az emelkedőn már fogytak a szavak. Szerencsére a házigazdák az esti programon, finom vacsora és egy kupa sör mellett biztosítottak lehetőséget az elmaradt ismerkedésekre, beszélgetésre. Sajnos, az angoltudásunkkal nem sokat értünk, de az orosz nyelv ismerete megoldotta az információ áramlás problémáját. Még szerencse, hogy egy tapasztalt pilótát vittem magammal társamul, aki még a hajdani Szovjetunióban tanult.

A második napra egy kellemesebb távot kellett teljesíteni, Freyung körül, ahol már nem voltak ilyen komoly szintkülönbségek, nehézségek. Mivel előző nap izomhúzódást szenvedtem, szükség volt fájdalomcsillapítóra, ahhoz, hogy ezen a távon is végig tudjak menni. Mindig is sportoltam és elég edzettnek tartom magam, de azt éreztem, hogy komoly akaraterőt kell még az edzettséghez hozzátenni, ha meg akarom csinálni a mai napi menetet is.

Mostanában olvastam egy kollégám nemrég megjelent könyvében, hogy az embernek időnként ki kell lépnie az úgynevezett „komfort zónájából”, hogy fejlődhessen. Éppen ez történt velem itt a hegyekben a három ország határán.

Veszprém, 2016. október 06.

Kapturné Bíró Anna tzls.