Immár magyar zászló is leng az olasz Monte Palon hegyen
A kiemelkedő rendezvények sorában a MATASZ delegációja is részt vett
Ősszel rendezik a napjainkra hagyományossá vált megemlékezéseket az I. Világháború hőseinek emlékére szerte az Alpok olasz emlékhelyein. Idén magyar szempontból kiemelkedő rendezvényekre is sor került.
Így a Monte Grappa hegy temetőjénél, amelynek obeliszke 10 000 elesett magyar katonának is emléket állít, ahol a Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület képviselői a Honvédelmi Miniszter, dr. Hende Csaba megemlékező, köszöntő beszédét is ismertethették és átadhatták a házigazdáknak e-megható megemlékezések történetében első alkalommal. A beszéd maga is nagyon tanulságos:
„Tisztelt Emlékező Közönség!
Kilencvenkét év telt el azóta, hogy az Alpokban elhallgattak a fegyverek. A hadak elvonultak, maguk mögött hagyva a háború mérhetetlen mennyiségű hordalékát, a fenséges hegyek örökre megváltoztatott arcát – és hősi halottaikat. A sok százezernyi halottat, akiket nemzetiségüktől függetlenül katonaként szólított ide a kötelesség, és fegyverrel a kezükben estek el, úgy ahogy harcos létük ősi törvényei parancsolták. Mára együtt nyugszanak a végső megbékélésben, rájuk emlékezünk, azokra, akik életüket adták hazájukért.
A harcoló és elesett katonák emlékének felidézésénél a fájdalom és a szomorúság hangja az, ami legtöbbször megszólal. Ez teljesen érthető, azonban én úgy gondolom, hogy az alpesi fronton harcolók megérdemelnek valami mást is. Ez pedig helytállásuk jogos méltatása, amit katonaként biztos elvárnak tőlünk, utódoktól.
A hegyek között vívott háború minden időkben a harc legkegyetlenebb és legkönyörtelenebb fajtája. Mai kényelmes világunkban igen nehéz megérteni, hogy milyen körülmények között éltek és harcoltak a sors akaratából idekerült katonák.
Az Alpesek méltóságteljes világa a kiszámíthatatlan veszélyek hazája is. Az egymással szembenálló katonák egy olyan környezetben küzdöttek, melyben már maga a létezés is egy sajátos harc volt. Egy mindennapos harc egy olyan ellenféllel, akit soha nem lehet legyőzni, csak alkalmazkodni hozzá.
Katonaélet a hegyekben. Örökös küzdelem a sziklákkal, amikbe kínkeserves munkával kellett lyukat vájni az életet óvó fedezékért. Kövek mindenütt, melyek nappal izzó hőséget árasztottak, éjszaka megdermesztették a csontot is. Elkoptatták a bakancsot, a ruhát, véresre horzsolták a beléjük kapaszkodó kezeket. Ha gránát találta őket, ezernyi szilánkra szakadtak, széttépve a közelben állókat. Nem adtak helyt a halottaknak, hiszen hogy is lehetett volna a kőbe sírt vájni, az a hely az élőnek kellett fedezéknek. Nem termett itt semmi, gyakran még víz sem volt, a hegyek irgalmatlan munkát követeltek az utánpótlást szállítóktól.
Jól tudjuk, akik a hegyekben háborúznak, először magával a természettel küzdenek, de ebben a harcban nincs szünet, és veszteségek mindig vannak. A hegyeknek áldozat jár, a kiszámíthatatlan és váratlan viharok, kőomlások, villámcsapások, a szakadékok mindennap véradót szednek az ormok között. A tél még rettenetesebb. A méteres hó, a lavinák, a jégviharok melyekben őrjáratok tűnnek el nyomtalanul, mind-mind a hegyek végtelen, és megfellebbezhetetlen hatalmát mutatják az emberek felett.
Azonban a katonák nem hátráltak egyik oldalon sem! Állták az ellenség pergőtüzét, a sziklába vájt kavernákban, a gleccserekbe fúrt jégbarlangokban. Rohamra indultak a géppuskák ellen, öldöklő kézitusát vívtak pár négyzetméternyi helyért. Gázálarcban lapulva meredtek a feléjük hömpölygő harcigáz ködére, ami az egyik legrettegettebb kínhalál hírnöke volt. Éjszakai rajtaütéseket intéztek a szögesdrót akadályokon átkúszva a senki földjén keresztül, lesve a felfedezésüket jelző rakétát. Bunkerekbe húzódva kémlelték az ellenséges állásokat, örökös készenlétbe, várva a lángszóró rettegett, süvöltve robajló hangját, az árokba dobott gránát csattanását. Az életteret jelentő árkokban mindig lapulva közlekedtek, számítva az ellenséges mesterlövészre, és fülelve a felülről érkező aknagránátok vészjósló fütyülését.
Ez a lankadatlan és könyörtelen harc folyt a hegyek gyomrában és a gleccserek mélyén is. A műszaki alakulatok katonái mindkét oldalon emberfeletti nehézségek között vájtak alagutakat egymás állásai alá, hogy azután több ezer kilogramm robbanóanyaggal a levegőbe röpítsék azt. Az ellenséges állások sokszor csak néhány méterre húzódtak egymástól, örökös és állandó fenyegetést jelentve egymásra. A zsúfoltság betegségekkel járt, a tífusz, vérhas, kolera tizedelte a harcolók sorait.
A harc egymással, a harc a hegyekkel elképzelhetetlen terheket rótt mindkét oldal katonáira. A gépi háború minden technikai vívmánya osztotta a halált, addig soha nem látott rettenetté változtatva az Alpokat. Nehéz elképzelni, hogy ahol ma hegyek szerelmesei kirándulnak és a természet legszebb arcát mutatja, egykor úgy aratott a halál, hogy a hazatérő katonák csak a földi pokolként emlegették.
És mégis helytálltak! Ezeknek a hajdanvolt katonáknak a bátorsága, konok, mindent elviselő keménysége példa- és útmutatónak kell lennie mai világunkban.
Helytálltak minden körülmények között, mert erre kötelezte őket esküjük, a bajtársiasság, és a katonabecsület.
Az itt nyugvó katonák már nem ellenségek többé, emlékük egymás mellett él. Áldozatuk a háború rettenetére, és azokra az örök katonaerényekre figyelmeztet, melyek minden nép legnemesebb hagyományaihoz tartoznak.
Az itt tartott közös megemlékezés azt jelzi, hogy a háborúnak nincs helye soha többet országaink között, de megbecsüljük a katonahőseinket, bármelyik oldalon is harcoltak.
A Nagy Háború Alpokban húzódó frontjainak, emlékhelyeinek, temetőinek zarándokhellyé kell válnia a magyarok számára is. Itt szembesülhetnek a háború igazi arcával, és eleik valódi nagyságával.
Én most nem lehetek együtt Önökkel, így csak lélekben hajtok fejet a harcolók és hősi halottak emlékműve előtt. De kétszeresen is kötelezve vagyok arra, hogy a közeljövőben magam is elzarándokoljak a földreszállt infernó csatahelyeire. Honvédelmi miniszterként ez egyértelmű kötelességem, ehhez nem kell semmi magyarázat. A másik személyesebb jellegű, de hasonló erejű. Apai nagyapám is itt harcolt az égbenyúló hegyek között, és azon szerencsések közé tartozott, akik visszatértek szeretteikhez. Ezért írhatom ezeket a sorokat Önöknek!
Tartozunk emléküknek annyival, hogy szenvedéseik és hősiességük színhelyeit meglátogatjuk, emlékhelyeiket gondozzuk. A Magyar Honvédségért felelős miniszterként mindent meg fogok azért tenni, hogy az itt harcolók végre a méltó helyüket foglalják el a magyar nép történelmi tudatában, leróva ezzel tiszteletünket méltatlanul elfeledett katonaelődeink előtt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dr. Hende Csaba
a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztere„
Néhány kilométerrel arrébb, Monte Palon hegyén lévő emlékműnél, is sor került egy rendkívül figyelmes mozzanatra, amivel viszont a házigazdák lepték meg a MATASZ delegációjának – Széles Ernő nyá. dandártábornokot, Dr. Szabó Imre nyá. alezredest, Dr. Csutorás Csaba nyá. alezredest, Dr Sallai Imre nyá. ezredest – tagjait.
Az emlékhelyen lévő zászlók sorában ugyanis idén először került sor a magyar zászló felhúzására. Ez évben külön magyar zászlórudat állítottak az Európai Unióéval együtt, az évek óta meglévő belga, francia, német, osztrák, USA és olasz zászlók rúdjai mellé.
A MATASZ delegációja – 2010. szeptember 03-06. között – az olasz társszerv meghívására tett látogatást Cavaso del Tombe városában és vett részt közös koszorúzáson az I. Világháború Monte Palon hegyén lévő emlékmű koszorúzási ünnepségén.
A rendezvényen magyar, német, osztrák, francia, szlovén delegációk valamint az olasz közösségek képviselői vettek részt. A megemlékezési ünnepség a Monte Palon hegyi Kápolnához történő menettel kezdődött. A magyar delegációt, ismét csak meglepetésre, közvetlenül a helyi vezetők és az Alpinista Katonai Hegyivadász Szövetség képviselőinek felvonuló csoportja mögött, a külföldi delegációk élére sorolták be.
Az elesett hősök emlékére 50 éve állított emlékmű megújításának tiszteletére, a Kápolna felállításának és felszentelésének 30-ik évfordulója alkalmából ünnepi istentiszteletre került sor, majd folytatódott a menet az emlékhelyre.
Az emlékhelyen lévő zászlók sorában, idén először, a magyar Himnusz hangjaira a magyar zászlót is felhúzták. Így az európai uniós, a belga, a francia, a német, az osztrák, az USA és az olasz zászlók mellett a magyar zászlót is meglobogtatta az alpesi szél a Monte Palon csúcsán.
Az emlékünnepségen a helyi szónokok az európai megbékélést emelték ki és a jelenkori emberek felelősségét a nemzetek, az emberek közötti kapcsolatok erősítésében, veszélyes konfliktusok békés kezelésében. A világban a jelenkori konfliktusok kiszélesedését éppen a különböző békemissziók akadályozhatják meg, illetve járulhatnak hozzá, hogy a békés élet mielőbb visszatérhessen a fegyveres összetűzések helyszíneire. Beszédet mondott az Alpinista Katonai Hegyivadász Alpesi Szövetség Országos Alelnöke is, aki kiemelte, hogy a római kormányzati tényezők is megértették a Szövetség szerepét az olasz hazafias társadalom építésében, az idősebb nemzedék katonai tapasztalatainak átadásában azon fiatalok számára, akik önkéntesen készek tenni saját katonai képzettségük érdekében, de akár közvetlen környezetük megvédése érdekében is. A kormány támogatja a szervezet munkáját, és további lépéseket terveznek a Szövetség megerősítése érdekében. Az egységes közös koszorúzáson a magyar delegáció is részt vett, és az ünnepség ökonomikus istentisztelettel fejeződött be.
A MATASZ delegációja találkozott a német, az osztrák delegációkkal, mely során lehetőség volt a korábbi kapcsolatok megerősítésére, illetve új kapcsolat felvételére Boján Pograjc dandártábornokkal, a szlovén Katonai Hegyivadász Nemzetközi Szövetség elnökével. A Szövetség hatékonyan vesz részt a nemzetközi békemissziós műveletekre való felkészítésben, a missziós hagyományok ápolásában. Az elnök szlovéniai látogatásra hívta meg a MATASZ-t Mariborba, a további együttműködés megbeszélése céljából.
A delegációt fogadta Scriminich Giuseppe, a Cavano város polgármestere, akinek a MATASZ elnöke nevében Széles Ernő nyá. ddtbk. a MATASZ Emlékérem Arany Fokozatát adta át. A kötetlen megbeszéléseken, de a hivatalos megemlékezésen is a polgármester kiemelten kezelte a magyar delegációt, a magyar szervezet kapcsolattartását az olasz féllel példaértékűnek nevezte. MATASZ Emlékérem Ezüst Fokozata elismerésben részesült Rugyero Gnesotto a rendezvény főszervezője, MATASZ Emlékérem Bronz Fokozata elismerésben pedig Loris Ceccetto és Giuseppe Rugalo a helyi szervezetek vezetői. Mindnyájan régóta ápolnak a MATASZ megyei szervezeteivel kiemelt Kapcsolatokat.
A delegáció kísérésében, a látogatás programjának kialakításában több olasz tartalékos is részt vett, így többek között Prof. Antonio Dal Fabbro dr., tartalékos százados, Marcolin cav. Riccardo olasz tartalékos. Mindketten kiemelkedő munkát végeztek. Biztosították a delegációt, hogy további tevékenységükre is számíthatunk az olasz kapcsolatok alakításában. Az ez évi olasz rendezvények nagyban hozzájárultak a magyar és az olasz katonai kapcsolatok ápolásához, a tartalékos szervezetek, a civil szervezetek együttműködésének erősítéséhez. Egyben ezeken a nemzetközi rendezvényeken, a különböző találkozókon sikerült a magyar katonai gondolkodásmódot, az emlékek tiszteletét közvetíteni.
Készítette, foto: Sz. I.
