Doni Hősök Emléktúra

Az eligazítást követően ifj. Herman István speciális történelem óráját hallgathatták meg a résztvevők. A rendhagyó történelemóra után a század rövid menetet hajtott végre a szálláshelytől Gyöngyös város főterére, az ünnepi megemlékezés helyszínére.

Forrás: MATASZ Pest Megyei Szervezete

Fotók: MATASZ Pest Megyei Szervezete, Berecz Mátyás, Vámossy Béla

Rendhagyó történelemóra, Gyöngyös TV, 2019.01.24.

https://youtu.be/Q5Br6VeDPyk?t=275

2019. 01. 24. XIX. Doni Hősök Emléktúra Lenkey menetszázad, első nap

2019. 01. 25. XIX. Doni Hősök Emléktúra Lenkey menetszázad, második nap

2019. 01. 26. XIX. Doni Hősök Emléktúra Lenkey menetszázad, harmadik nap

Akikért a mécsesek lángja égett

A korabelihez hasonló fatalpú bakancsban gyalogoltak a honvéd hagyományőrzők

Időnként mínusz tíz fokos hidegben, jeges földutakon, egyéni felszerelést cipelve teljesítette a doni emléktúra megyei szakaszát a Lenkey menetszázad.

Szokatlan helyen, a gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc általános iskola tornatermében harsant fel a katonás vezényszó.

– Sorakozó!

Olasz, francia, német és magyar egyenruhás nők és férfiak álltak feszes vigyázzban, amikor Munkácsi Sándor t. ezredes, a Magyar Tartalékosok Szövetsége Heves Megyei Szervezetének elnöke lépett eléjük, hogy ismertesse a Magyar Honvédség parancsnokának díszparancsát, amit a XIX. Doni Hősök Emléktúrája megyei szakaszának résztvevőihez intézett.

– Útjuk során példaként álljon önök előtt a hazáért embertelen körülmények között, emberfeletti erővel küzdő bajtársaink emléke – utalt az urivi hídfőnél történt tragédiára Korom Ferenc altábornagy.

Ezzel az eseménnyel kezdődött az erre az alkalomra alakult Lenkey menetszázad három napos, Gyöngyöstől Egerig tartó több mint ötven kilométeres emléktúrája. A résztvevők a mátrai városban január 24-én este – a hideg széllel érkező hózáporban – a Huszár szobornál idézték fel hős katonaelődeik helytállását.

A menetszázad – benne mások mellett az önkéntes területvédelmi tartalékosok, a katonasulis diákok képviselőivel és a honvéd hagyományőrzők tagjaival – másnap Mátrafüred és Pálosvörösmart érintésével vonult tovább. A téli időjárás, a túra- és földutak havas, jeges állapota ugyancsak próbára tette a gyaloglókat, de a kemény aszfaltút sem kényeztette el őket: elnehezült vállak és lábak, feltört sarkak árulkodtak a fokozott igénybevételről.

– A hátizsákkal együtt úgy negyven kilós terhet cipeltem – mutatta felszerelését Mézes Tibor, aki a korbelihez hasonló faltalpú, s a végére átázott bakancsban tette meg a távot. A MATASZ hagyományőrző csapatának tagja hiteles öltözetével egy második világháborús gyalogos őrvezetőt személyesített meg: vállán német MP-40-es géppisztoly, oldalán gyalogsági ásó, kézgránát és tartalék tár lógott. Két társa – Kecskés Kristóf és Póbis Bálint – sem volt jobb helyzetben, ők még egy tizenöt kilós géppuskát is cipeltek felváltva. A hagyományőrzők egy része fehér álcaruhát öltött, s a géppuskával harctéri alakzatot formálva imitálták az ellenséges támadás visszaverését.

A menetszázad Abasáron pihent meg először, ahol – mint később Markazon és Domoszlón is – a helyi emlékműnél gyújtottak mécseseket, s hajtottak fejet a háború áldozatai előtt. A Gyöngyösön tartott rendhagyó történelemóra után itt is a főként a korabeli fegyverek iránt érdeklődő fiatalokkal beszélgetett a 76 évvel ezelőtti eseményekről ifj. Herman István történész, önkéntes területvédelmi tartalékos zászlós.

Az önkormányzat nevében dr. Lénártné Benei Anikó polgármester díszes emléklappal ajándékozta meg a résztvevőket, köztük Antonio Dal Fabbro hegyivadász századost. A tartalékos tiszt ilyenkor a Donnál a magyarok baloldalán harcoló 8. olasz hadsereg tagjaira is gondol, akiket az oroszok bekerítettek, s ez nyolcvanezer katona életébe került.

Abasártól a menetszázad mínusz 10 fokos hidegben folytatta útját Egerig, ahol a Hősök temetőjében, majd a Hősök kertjében tisztelegtek és gyújtottak mécsest. Ezután a Dobó téri emléktáblánál Munkácsi Sándor t. ezredes emlékezett meg a doni áttörés áldozatairól.

– Honvédeink, ott a távoli harcmezőkön, azért küzdöttek és szenvedtek, hogy a háború borzalmait hazánktól minél távolabb tartsák. Nem akarták mások hazáját és javait elvenni, az orosz és ukrán embereket nem kezelték ellenségként és ez kölcsönös volt. Embertelen diktatúrák malmában más nemzetek fiaival együtt őrlődtek. Túránkat azért hajtjuk végre, hogy emlékeztessük az érintett települések lakóit, fiaik hősies helytállására, a nemzetek vezetőit pedig e tragikus eseményre, s arra, hogy többé ne kényszerítsék országainkat háborús konfliktusokba – mondta egyebek között a megyében negyedik alkalommal lezajlott emlékmenetet szervező tartalékos szövetség helyi elnöke.

A 2. magyar hadsereg az urivi hídfő poklában

A Don 200 kilométeres partszakaszának védelmére felsorakozott 2. magyar hadsereg erőállapota a téli hónapokra jelentősen leromlott, mivel ellátása már alig működött. Ilyen körülmények között érte a szovjet Voronyezsi és Brjanszki Front hadművelete 1943. január 12-én az urivi hídfőnél, ahol 14-én Scsucsjénél áttörték a magyar arcvonalat. A katonák a dermesztő hideg ellenére egy ideig még tartották állásaikat, majd visszavonultak. A harcokban elesettek, megsebesültek és fogságba esettek száma 125 ezerre tehető.

Forrás: heol.hu

Szerző: Szilvás István